Ez az a film, ami úgy üt nagyot, hogy valójában nagyon kicsit üt. Ami azzal lep meg, hogy igazából minden csavarját láttad már. Ami úgy eredeti, hogy valójában klisékből dolgozik – ám azt baromi jól csinálja.
A kisfiút egyedül nevelő édesanyja halála után a kicsi Peter Quillt elragadja egy űrhajó, és elhurcolja a Földről. Huszonhat évvel később Peter (Chris Pratt), aki már a Star-lord (magyar verzióban Űrlord, de maradjunk az eredetinél, az jobban hangzik) néven fut, egy fosztogató csoport tagja, ám a legutolsó melót, amiben egy elhagyott bolygóról kell elhozni egy gömböt, úgy dönt, saját kontóra végzi el. Ezzel csoportjának fejét, Yondut (Michael Rooker), és a gömb eredeti vevőjét, Ronant (Lee Pace), a Kree vezért is sikerül magára haragítania, aminek nyomán Yondu fejvadászokat – a genetikailag módosított, emberi értelemmel rendelkező mosómedvét, Mordályt (angol hangja Bradley Cooper), és az ő házikedvencét/fogdmegjét, a faszerű életformát képviselő Grootot (angol hangja Vin Diesel) –, míg Ronan egy bérgyilkost, Gamorát (Zoe Saldana) ereszt a nyomába. Miután ők így négyen összehoznak egy egész szép kis jelenetet az utcán, mindannyiukat lesittelik. A börtönben aztán kiderül, hogy Gamora valójában elárulta Ronant, és lenne is egy másik vevője a gömbre – úgyhogy a négy jómadár, kiegészülve Draxszal (Dave Bautista), aki Ronanen akar bosszút állni, amiért az megölte a családját, összefog, hogy együtt megszökjön a börtönből és értékesítse a gömböt.
A galaxis őrzői tipikusan az a film, amire beülsz, két órára teljesen kikapcsol, nagyon jót szórakozol rajta, utána még idézgeted egy-egy sorát, sőt, később is bármikor szívesen megnézed, de az életedet nem fogja alapjaiban megrengetni. Ez egy baromi kellemes, nyári kis popcorn-mozi – egy igazi Marvel-jutalomjáték.
A siker főleg az alapkoncepcióban és a karakterekben rejlik – amik azért eléggé hajaznak a Fireflyra (így tehát nem is csoda, hogy az első jelenetben fel is tűnik egy Firefly-alumni, és még Nathan Fillion is cameózott egyet, bár bevallom, mi Catleennel nem szúrtuk ki). A sztori néha kicsit zavaros és nagyon komplex, sok a szál, könnyű benne elveszni, viszont ez egyáltalán nem zavaró, mert a végére sikerül szépen felgöngyölíteni a sztorit, idő közben meg éppen eléggé lekötik az embert a főszereplők beszólásai.
A figurák, bár elsőre kicsit skicc-szerűnek tűnhetnek, második ránézésre egytől-egyig baromi mélyek, megfelelő motivációval és nagyon jól eltalált, egyedi stílussal. Bár Zoe Saldanát egyáltalán nem bírom, itt még ő sem tudott igazán zavarni, Star-lord igazi gyöngyszem, imádtam a pasast, az pedig már röhej, hogy egy CGI-mosómedvében és egy fában – sőt, külön-külön is – több élet van, mint gyakorlatilag az összes újkori DC-film szereplőjében összesen.
Sztori-szinten maga a film eléggé mélyponton kezd – igen, az első öt percben majdnem sikerült megbőgetniük, köszi, Marvel, köszi –, utána viszont nagyon szellemesen folyik a narráció, pont elégendő felvezetéssel, humorral és akciószcénával. Mondjuk bevallom, a harci jelenetek néha kicsit zavartak, mivel szerintem sokszor kicsit kaotikusra sikeredtek, amibe könnyű volt beleveszni. A tetőpont kellően izgalmas, bár a megoldás már a giccs határát feszegeti, de még pont elmegy. A stáblista utáni jelenetek cukik és viccesek, de semmi lényegit nem adnak hozzá a Marvel Cinematic Universe-hez.
Apropó, MCU – nem tudom, bennem a film megtekintése előtt valahogy az élt, hogy A galaxis őrzői a jövőben játszódik, ezért kicsit szkeptikusan is álltam a dolgokhoz, mikor olvastam a híreket, hogy az eljövendő filmekben Star-lordék össze is dolgozhatnak a Bosszúállókkal, de örömmel jelentem, kár volt kétkednem. A galaxis őrzői olyan szépem beleilleszkedik a MCU-be, hogy annál festeni sem lehetne szebbet, sőt, az egész koncepciót sikerült ebben a filmben olyan szintre emelnie a stúdiónak, hogy már epekedve várom a Hármas Fázist – ennek a darabnak a folytatásáról nem is beszélve. Ugyanis Marvelék alaphelyzetben is szemetek, amikor megtudják, hogy lesz folytatás, akkor meg pláne – így a film legnagyobb titkát, Star-lord apjának a kilétét mindvégig pofátlanul ott lóbálják az orrunk előtt, de egyelőre eszük ágában sincs felfedni.
Ami a magyar fordítást illeti, mi Catleennel a feliratos verzióra váltottunk jegyet, és a szöveg egész korrekt is volt, csak néha voltak vele problémáim stilisztikai szempontból – például, ha valakit „boy”-ként neveznek meg, akkor nem automatikusan a „fiam”-megszólítás a legmegfelelőbb, hanem például a „gyermek”, vagy a „kölyök” (szituációtól/beszélőtől függően), illetve ha a film szépen, világosan kifejti, hogy az egyik karakter nem érti a metaforákat, akkor nem a legildomosabb olyan mondatot a szájába adni, hogy „vaksötét van”.
A galaxis őrzői nem egy világmegváltó film, de nem is annak készült. Amit viszont magára vállal – két óra humoros-izgalmas-robbantgatós-lövöldözős-galaxismegmentős akció –, azt gyönyörűen hozza, így hát olyat nem merek mondani, hogy ez a nyár/az év legjobb filmje, annyi biztos, hogy a Marveléknek idén ennél jobbal még nem sikerült előállnia.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback