Mivel mostanság igencsak alulteljesít a Falling Skies, ezért mindig felüdülés számomra az utána következő The Last Ship. A mostani epizód ismét képes volt megnevettetni, elgondolkodtatni és úgy amblokk elégtételt nyújtott és szórakoztatott.

Az előző epizód végét valamelyest ki lehetett következtetni, de ez egyáltalán nem vont le az értékéből, sőt úgy izgultam, hogy majd’ kiugrott a szívem a helyéről, pedig biztos voltam benne, hogy sem Chandler, sem Tex nem halhat meg. Ugyan nem a sajátjai mentették ki őket a nyílt óceánról, hanem az oroszok, de azért jobb nekik egy hajón, mint étlen-szomjan hánykolódni, várva a kimerülést.

A kapitány és Tex az oroszok kezére kerültek, akik természetesen alkupozíciójukat akarják erősíteni a két férfival. Ruskov, az orosz admirális ugyan kedvesen viselkedik Chandlerrel, sőt, még Quincy feleségének és imádnivalón pimasz lányának is bemutatja, azért érezteti a férfival, hogy ki a főnök, illetve, hogy mit is vár el a foglyától. Chandler úgy reagál, ahogyan a kiképzése diktálja, elmondja a nevét, a rangját és a számát – ettől Ruskovnak nevetni támad kedve, hiszen Genf már nem létezik többé.

Dr. Scott vigyáz Bertrise-re, a lány kissé elveszett és félszeg, ami természetes, hiszen mindenki meghalt azon a hajón, amin utazott. De Rachel igen kedves vele – talán tőle kissé szokatlan módon is –, és mindent megtesz, hogy valamelyest segítsen a lánynak. Beavatja a kutatásába, és megmutatja neki, hogy milyen nagyszerű dolognak a része, és egyben az emberiség legígéretesebb reménye a túlélésre is.

Ruskov pontosan tudja, hogy hogyan csűrje-csavarja a szavakat, és mikor rádiókapcsolatot létesít a Nathan Jamesszel, akkor jól fel is húzza Mike-ot, remélve, hogy kizökkenti a férfit, és így valamelyes előnyt szerezhet magának. De XO-t sem ejtették éppen a fejére, és Dannyvel és Jeterrel a mentőakciót szervezi. Azonban betoppan Rachel, felajzottan, párás szemekkel, és ugyan ki akarják tessékelni, de ő mégis egy olyan döbbenetes hírt közöl velük, ami nemhogy feljogosítja őt a maradásra, de az egész mentőakciót is módosítja.

Az első percben képes volt az epizód annyira megnevettetni, hogy a látásom is kissé elhomályosult, majd percekig röhögtem még, és kellett egy kis idő, hogy folytatni tudjam az epizódot. Na, igen, ilyen egy jó széria, képes megnevettetni, de ugyanakkor nem felejteti el a nézővel, hogy itt bizony véresen komoly dolgokról van szó. Úgy vélem, hogy a The Last Ship hétről-hétre jobb, és nagyon remélem, hogy ezt a kimagasló színvonalat képesek lesznek továbbvinni a második évadra is.

Tex és Chandler párbeszédén, illetve az orosz tiszt reakcióin folyton felnevettem, ugyanakkor iszonyatosan büszke voltam Rachel döntésére. Mike, aki imádnivaló morcos tekintetével megint levett a lábamról, osztozik a véleményemen. Igen, ebben az epizódban megint minden benne volt, amit imádok, ami meglágyítja, vagy éppen megkeményíti a szívem.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!