A kilencvenes évek számomra egy hatalmas nagy ellentmondás – egyszerre hozza ki belőlem a gagyizmustól való ódzkodást és a nosztalgiát. Pont úgy, mint ezeknek, az ebben az évtizedben készült filmeknek a nagy része. Olyan vígjátékok, családi mozik ezek, amiket még a mai napig lead a tévé szombat délutánonként, és amiket tuti, mindenki látott, és bármilyen felejthetők is, tuti, hogy mindenki emlékszik is rájuk. Úgyhogy nosztalgiázásra fel!
Beethoven (1992)
Az állatkísérletek elől menekülő bernáthegyi kölyök egy tipikus kertvárosi, fehér kerítéses, „nem akarok kutyát”-apukás családnál köt ki, ahol a gyerekek egy ideig saját kontóra, titokban nevelgetik, majd persze az egész család beleszeret – apát is beleértve. Amúgy tanmese arról, hogy nagytestű kutyát ne tarts lakásban.
Hókusz pókusz (1993)
Klasszikus Disney Channel-féle halloweeni gyerekhorror. Három salemi boszorkány életre kell a kilencvenes években, de mindössze egy éjszakájuk van, hogy kiszívják egy gyerek életerejét. Legnagyobb ellenük egy srác, akit még ők maguk változtattak macskává a tizenhetedik században, pár tini, és maga a huszadik század –avagy ha nincs seprű, porszívón is lehet repülni.
Szörfös nindzsák (1993)
Miután apjuknak nyoma vész, két californiai tinédzser srácnak szembesülni kell a ténnyel, hogy ők tulajdonképpen egy kis szigetország hercegei, amit egy – amúgy Leslie Nielsen alakította – diktátor tart uralma alatt. A fivérek – kiegészülve pár segítővel, köztük az idősebb legjobb haverjával (Rob Schneider), aki végig meg van róla győződve, hogy ő a trónörökös – hát útra kelnek, hogy szörfözéssel, videojátékkal és lazasággal felszabadítsák hazájukat. Kwanzu, srácok!
Útban hazafelé (1993)
Amíg a család utazgat, két kutyájuk és egy macskájuk (három gyerek mellé három állat kell, kérem szépen) egy farmon pihenget – csakhogy ők meg vannak győződve afelől, hogy gazdáik elhagyták őket, így hát nekivágnak a vadonnak, hogy hazajussanak. A sztori nagyjából ennyi, plusz cukormáz és cukiság, de azért klasszikus.
Kőbunkó (1992)
Egy tinisrác medenceásás közben egy jégbe fagyott ősemberre bukkan, akit kiolvaszt a haverjával – és láss csodát, alig pár ezer éves új spanjuk él és virul. Az ősembert, akit Linknek neveznek el, mégis tenniük kell valahová – hát kiadják európai cserediáknak, és magukkal viszik a suliba, ahol Link (Brendan Fraser), limitált szókincsének dacára is, a csajok kedvence lesz. Mondjuk a film alapján arra kíváncsi lettem volna, mit gondoltak akkoriban az amcsik az európaiakról, hogy Linket ilyen könnyen el lehetett adni cserediáknak…
Space Jam – Zűr az űrben (1996)
Pár töpörödött, színes kis űrlény egy galaktikus vidámparkba akarja hurcolni a Bolondos Dallamok sztárjai, ám Tapsi Hapsi kilobbizza, hogy ne simán rabolják el őket, hanem küzdjenek meg, és ha az űrlények nyernek, akkor velük tartanak. Látva támadóik nem túl bántó magasságát, Tapsi fegyvernemként a kosárlabdát nevezi meg. Igen ám, csakhogy erre az űrlények elrabolják a nagy kosarasok tehetségét, minek nyomán nőnek is pár méretet. Tapsiéknak valahogy kompenzálniuk kell, és nyúl haverunk tudja is, hogyan: elrabolják Michael Jordant. Nagyon beteg egy alapsztori, de pont ezért instant klasszikus.
Dennis, a komisz (1993)
Dennis (Mason Gamble) mindig jót akar, csak hát általában rosszul sülnek el a dolgok. Csínyeinek legnagyobb áldozata a szomszéd úr, a gyermektelen Wilson bácsi (Walter Matthau), aki akármennyire is morog a kissrác miatt, azért szereti. Persze ez a dinamika még kevés lenne egy filmhez, úgyhogy a készítők még behoztak a sztoriba egy erősen mosdásra szoruló piti bűnözőt, akit a film végén Dennis nyugodtan leamortizálhat. Cukiság és hasfájós nevetés egyvelege.
Flubber – A szórakozott professzor (1997)
Az alcím nagyon találó –Phillip Brainard professzor (Robin Williams) még a saját esküvőjét is elfelejti, ráadásul nem is egyszer, de így legalább van ideje feltalálni, és össze is hoz egy kis saját személyiséggel rendelkező, zöld maszlagot, ami ahogy pattog, úgy gyorsul, ami miatt pöpec energiaforrásnak bizonyul. Persze itt is van egy ellen, aki nem csak a professzor ötleteire, de a mennyasszonyára is pályázik.
Csúcsfejek (1993)
Egy idegen űrhajó a Földre érkezik, és két utasa, a tölcsérfejű Beldar (Dan Aykroyd) és Prymaat (Jane Curtin) bolygónkon ragad. Mivel a mentőhajó még hosszú évekig nem várható, a két idegen úgy dönt, letelepszik, családot alapít és beilleszkedik a földlakók közé. Persze ez csúcsfejjel, hegyes fogakkal, és olyan háttérkultúrával, ami az óvszert rágónak nézi, nem olyan egyszerű.
Télapu (1994)
Scott Calvin (Tim Allen), az elvált apuka őszül, hízik, és még szakállat is növeszt – mondjuk nem egészen önszántából. Ugyanis Scott házának tetejéről karácsony estéjén leesett a Télapó – aki ott helyben szörnyet is halt; szép kis kezdet családi filmnek –, ő meg volt olyan botor, hogy felvette az ajándékosztó kabátját, amivel érvénybe léptette a Télapó névjegykártyáján a világ legapróbb betűjével írt záradékot, miszerint ezek után kénytelen átvenni a fehér szakállas helyét. Tipikusan olyan film, amit minden karácsonykor leadnak, de azért nem annyira kult, mint a Reszkessetek, betörők!
Bozontos eb (1994)
Megint egy „apa nem akar kutyát”-darab, ám ezúttal egy átoknak köszönhetően (amit ilyen nyolc-tíz éves koromban még fejből tudtam. Jaj.) nem csak úgy kerül a családhoz egy eb, hanem az okos, de szociálisan nem túl fejlett idősebb fiú változik azzá, majd néha vissza is, a srác akaratától teljesen függetlenül. Persze ennyi még kevés a konfliktushoz, ezért a készítők még bepakoltak egy kis ékszerrablást, mert az úgy érdekes.
Két tojás száz bajt csinál (1993)
Még a drog- és anorexiabotrányok előtt – jóval előtte –, az Olsen-ikrek válogatott cukiságokat csináltak. A Két tojás száz bajt csinál is ilyen, amiben a két pöttöm kislány Halloweenkor megküzd a gonosz boszi nagynénivel, aki egy tükörbe zárta ikertestvérét, a jó nagynénit. Cukisághalom pont annyi színészi játékkal, amennyit két hatéves össze tud hozni.
Junior (1994)
Hiába közel már az áttörés, két nagyszerű tudós (Arnold Schwarzenegger és Danny DeVito – állítom, hogy náluk furább páros nincs a filmtörténelemben) kutatását felfüggesztik, a pénzügyi juttatásokat befagyasztják. Hát mit lehet ilyenkor tenni, magukon folytatják a kísérletet. A probléma csak kutatásuk mibenléte: a meddőség megszűntetése, valamint hogy kihordhat-e egy férfi egy gyereket? Avagy Schwarzenegger kispapa lesz.
Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993)
Mikor a válás után alig kap láthatási jogot, a szinkronszínész Daniel Hillard (Robin Williams) extrém tervvel áll elő, hogy a gyerekei közelében lehessen: idős hölggyé maszkíroztatja magát, és jelentkezik volt feleségéhez házvezetőnőnek. Ha pedig már ott van, mindent megtesz, hogy hazavágja a nő új kapcsolatát. Igazi klasszikus, aminek elméletileg most készül a folytatása – amitől azért félek.
Szuperhekus kutyabőrben (1995)
Na, csak hogy azért valami buddy cop-szerűség is legyen a listán: Lou Swanson rendőrtiszt nyomozás közben életét veszti, miután kutyája, Reno, a nyomozást folytató zsaruhoz (Chuck Norris) kerül, aki ennek persze nagyon nem örül, főleg miután az a nyavalyás eb elorozza az érdemeit. Őszintén bevallom, nem sok maradt meg a filmből, szinte csak annyi, ahogy a végén Reno ráindul a püspök sáljára. Gagyi film, klasszikus pillanat.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.