Íme, elérkeztünk a Transformers-széria következő darabjához, ami ugyan még nem okozott gyomorrontást a nézőknél, ám a szervezetünk már jócskán tiltakozott. Az Örök Szikra sejtelmes kék fényét felváltotta a dollár zöld csillogása.
Sam Witwicky (Shia LaBeouf) sikeres diplomája után állást keres magának, de ez sem megy túl jól neki, így végül postázóként helyezkedik el. Új barátnője, a szintén dögös Carly (Rosie Huntignton-Whiteley), aki viszont igazi nagyágyú a szakmájában, és főnöke, Gould (Patrick Dempsey) be is dobja magát, hogy meghódítsa a lányt. Persze ennek Sam nem igazán örül, ám Carly váltig állítja, hogy a srác rémeket lát – hja, persze! Samet megtámadja munkahelyén egy furcsa férfi, aki, mint kiderül, az álcáknak dolgozik, de már inkább felmondana. Ezt azonban Megatron és csapata nem nézi jó szemmel.
Az autobotok még mindig a kormány alkalmazásában állnak, békefenntartói szolgálatot teljesítenek, de mindvégig fürkészik az eget, hogy felkészülten várhassák az újabb álca-támadást. Ám Optimus fővezér tudomására jut, hogy az emberek és a robotok kapcsolatfelvétele már jóval az ő megérkezésük előtt megtörtént, és ezt mindezidáig rejtegették előlük. 1961-ben a Hold sötét oldalába egy különös tárgy csapódott bele, ennek megszerzésére irányult a hihetetlen mértékű űrverseny az amerikaiak és a szovjetek között. A tárgy, amit ott találtak később olyan rettenetes katasztrófát eredményezett, mint Csernobil pusztulása, és ha nem lépnek közbe Optimusék, akkor sokkal súlyosabb gondok is adódnak majd a Földön.
Szeretném leszögezni, hogy az alaptörténet szerintem fantasztikus, ilyen ötletes és stílusos módon összevegyíteni az hatvanas és hetvenes évekbeli űrprogramot az autobotokkal, az első film színvonalát ígéri, csak az a fránya kivitelezés! Ha azt nem rontják el, akkor ez egy igen színvonalas mozi lett volna. Sam még mindig olyan amilyen, kicsit lökött, kicsit szétszórt, de az egyetemi évek alatt azért sikerült fejlődést felmutatnia, és ez jó. Bár a film végén, hiteltelenné tették őt is, hiszen valóban egyértelmű, hogy egy friss diplomás, edzőtermet messziről kerülő srác képes lépést tartani (mit lépést, van, hogy lehagyja őket) magasan kiképzett katonákkal!
Aki igazán irritált engem, az az új barátnője, Carly, persze nem szép dolog összehasonlítani az exet az újjal, de a kemény és okos Mikaela után mégis mi vette rá, Samet, hogy ezt az ostoba libát válassza, azt én nem fogom megérteni. Okés, a Carlyt alakító „színésznő”, Rosie Huntignton-Whiteley szép, mint fehérneműmodell, de olyan pálcika alakja és semmilyen arca van, hogy én nem értem miért van érte mindenki úgy oda – Megan Foxnál értem. Carly ostoba, mert szerinte nem is azt akarja tőle a főnöke, pedig de, nagyon is, és ennél már csak akkor lenne nyilvánvalóbb, ha a homlokára tetováltatná. Carly hisztis, mert amint meglát valami ijesztőt, azonnal sikítani kezd – ezt persze a „színésznő” olyan átéléssel teszi, mintha leesett volna a műkörme. Hála az égnek, hogy azóta sem vállalt el több filmszerepet, pedig esküszöm, hozzá képest Paris Hilton tehetséges!
A filmnek igazán három pozitívuma van. Az első természetesen maguk a robotok, mert ők még mindig gyönyörűek, fémszerűek és mégis élők – de ez egy filmsorozat harmadik eleménél már vajmi kevés. A második, hogy Alan Tudyk (aki esetleg nem tudná, az egész szerkesztőség Firefly-rajongókból áll) is szerepel a filmben, mint Simmons (John Turturro) ex-ügynök asszisztense, sőt, még igazán szokatlan titkot is rejteget az az imádnivaló szőke fej, kiskutya szemekkel és lehengerlő mosollyal.
A harmadik – és ezt soha nem gondoltam volna – Patrick Dempsey, vagyis az általa megformált bunkó és beképzelt karakter. Gould csélcsap, minden nőt meg akar fektetni, gazdag és emellet olyan bicskanyitogató stílusa van, hogy ha nem lenne annyi pénze, tuti agyonverte volna már valaki. Dempsey zseniális volt a szerepében, minden egyes pimasz beszólást elhittem neki, és legszívesebben képen töröltem volna, és ez azért is nagy szó, mert eddig semmilyen érzelmet nem tudott belőlem kiváltani a színész, úgyhogy a mostani alakításáért le a kalappal.
Azt sem értem, hogy miért pont ez a film nem kapott alcímet a magyaroktól, mikor angolul a hármas szám helyett a lenyűgöző Dark of the Moon foglal helyet. Ezúton szeretném én idabiggyeszteni a saját verziómat: A Hold sötétje.
Transformers-, autobot-, álca- és robotrajongó sorstársaimnak kötelező megtekinteni a filmet – akár többször is, és legalább HD minőségben – ám a többieknek, akik nincsenek oda az előbb felsorolt négy elemért, inkább csak nézzék meg az első filmet, és fejezzék is be azzal ezt a szériát.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback