Ez a film bebizonyítja, hogy a Múmia-franchise olyan, mint pizza: akkor is egész jó, amikor rossz.
Az ókori Kínában egy könyörtelen hadúr, a Sárkánycsászár (Jet Li) azért küzd, hogy az egész országot hatalma alá hajtsa. Hogy célját elérje, még az öt elemet is megtanulja irányítani. Ám hiába minden győzelem, egy ellent ő sem tud legyűrni: a halált. Így hát felbérel egy boszorkányt, Zi Yuant (Michelle Yeoh), hogy találja meg neki az örök élet titkát. Zi Yuan ezt meg is leli, azonban feladata teljesítése közben beleszeret a segítségére kirendelt Yang tábornokba (Anthony Wong Chau-Sang). A Sárkánycsászár azonban magának akarja a nőt, ezért kivégezteti Yangot, amivel azonban kivívja Zi Yuan haragját, aki borzalmas átokkal sújtja: a császárt és egész hadseregét agyagszobrokká változtatja.
Az agyaghadseregre több mint kétezer évvel később, 1946-ban Alex O’Connell (Luke Ford) akad rá, akinek amúgy egyetemen lenne a helye, nem egy kínai ásatáson. Úgyhogy hiába a szakmai siker, mikor szülei, Rick (Brendan Fraser) és Evy (Maria Bello) váratlanul Sanghajba látogatnak – egyrészt hogy ránézzenek Evy bátyjára, Jonathanra (John Hannah), aki ott üzemeltet kaszinót, másrészt hogy visszaszolgáltassanak egy műkincset a kínai kormánynak –, a családi dráma már garantált. A helyzetet csak tovább bonyolítja egy szélsőséges katonai szervezet, aki fel kívánja éleszteni a Sárkánycsászárt, és egy elragadó ifjú hölgy, Lin (Isabella Yeong), aki mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza.
Az a nagy harci helyzet, hogy mikor Catleennel először felhoztuk, hogy kéne már erről a filmsorozatról is cikk, rögtön elkezdtük ecsetelni, hogy igen, azért a harmadik rész már nem az igazi, ez a baj vele, meg az a baj vele, de ott van az a jelenet, meg az a beszólás, meg ez a pillanat, és két perc múlva már nevetve idézgettük a filmet, úgyhogy végül arra a konszenzusra jutottunk, hogy azért mégsem olyan vészes a film. Vagy lehet, hogy szimplán csak elvetemült rajongók vagyunk.
De azért tisztázzuk: nagy hibái vannak ennek a mozinak. A legnagyobb talán rögtön Maria Bello. Alaphelyzetben nincs semmi bajom a hölggyel, színésznek is egész jó, csak hát… Csak hát ő mégsem Rachel Weisz, és Rachel Weisz nélkül nincs Múmia film. Tehát leegyszerűsítve: mi a francért kellett újra castingolni Evy szerepét?
A sztori sem egészen kerek, és a ritmus sem olyan szép, de legalább a narráció van olyan gördülékeny, hogy szimpla/felületes nézés közben (értsd: mikor a néző nem áll neki menet közben elemezgetni a filmet) nem akadunk fenn rajta. Viszont mivel frissebb film, ezért a CGI is szebb, mint a korábbi epizódoknál, ami azért plusz (bár a Sárkánycsászár háromfejű sárkány-alakja egész gagyi).
Alex felnőttként egész bicskanyitogató jellemmel rendelkezik, de a szó legjobb értelmében – a forrófejűsége számos kellemes pillanathoz vezet a filmben. És ami még ennél is szebb, hogy egy film alatt is egész szép jellemfejlődést hoztak össze neki. Ami viszont nem jött be, az a kis családi viszály. Vagyis pontosítok: a családi viszály a helyén van, csak az nincs, hogy nem mutatják meg, hogyan jutottunk el idáig. Sőt, továbbmegyek: igazán csinálhatnának egy filmet arról, mit csináltak O’Connellék a háború alatt.
Jonathan hozza a tőle megszokott formát, amit imádok, Rick és Evy továbbra is remek – a kis egysoros szóváltásaik ebben a részben is gyönyörűen sikerültek. Az új karakterek is tetszettek, főleg ZiYuan és Lin (nem csak a ruháik miatt, esküszöm), bár el tudtam volna viselni, ha Lin kicsit nagyobb mélységet kap.
Nos, akkor vonjunk egy újabb konszenzust: A múmia – A sárkánycsászár sírja nem éppen egy katasztrófa, de azért közel nem hozza az első két rész színvonalát. De ugye, mint ahogy azt már említettem, a frachise olyan, mint a pizza – vagyis ez is egész jól fogyasztható.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback