Egy igazán jó sorozat nem csak akkor izgalmas, ha lövöldöznek benne, a The Last Ship ezt tökéletesen bebizonyította – nem véletlenül lett ez a nyár nagy durranása!

A mai is egy teljesen átlagos nap a Nathan Jamesen, Dr. Scott dolgozik az ellenszeren, a gépészek szemmel tartják a hajó műszaki állapotára, a rádiósok pedig figyelik a kinti adásokat. Most már nem csak kétségbeesett hangokat hallanak, hanem olyanok adását, akik túlélték, elszigetelték magukat a vírustól, sőt van, aki a rádióban fakad dalra. Legnagyobb megdöbbenésükre egy lány, Bertrise azonban olyan hírrel szolgál, amire mind felkapják a fejüket.

Dr. Scott véleménye az, hogy valóban lehetséges valamilyen mesterséges immunitás, és ha ez igaz, akkor talán képes lesz belőle vakcinát gyártani. A kapitánynak azonban fel van adva a lecke, megtudja, hogy merre található a lány, ezzel azonban elárulhatja a hajó helyét, illetve, ha átszállnak az Octopus fedélzetére, talán ők maguk is elkapják a betegséget. Végül meglepi a dolgot Chandler, és két egységgel felkutatja a lányt, de egy régi ellenfél újra felbukkan, és olyan vészhelyzetet teremt, amire egyikük sem számított.

Már régen láttam ennyire klisés főgonoszt, most komolyan, ez az orosz fickó mindent felmutat, amivel a régi rosszak rendelkeztek: jó a modora, okos, szereti a klasszikus zenét, szivarozik, nem tűr ellentmondást, és kíméletlenül legyilkolja a saját embereit – már csak egy nagy, fehér perzsa macska hiányzik az öléből, de nem lennék meglepve, ha néhány epizód múlva felbukkanna.

A kapitány döntéseivel megint teljesen egyetértek, igaza van, hogy Beatrise-ért mentek, hiszen ha valóban immunis, akkor a vére megmentheti az egész emberiséget, ez pedig bőven megéri a kockázatot. Ráadásul a hősies önfeláldozása a nyílt tengeren sem volt piskóta, de pontosan tudta, hogy ezzel védheti meg leginkább az embereit. Kivéve Texet, aki ezt szóvá is tette, de őt meg pont ezért szeretjük, mert egy őszinte és humor férfi, aki végre bevallotta, hogy bejön neki Rachel.

Green hadnagy is nőtt egy keveset a szememben, ugyan az elején kemény volt a csapatába bekerült újonccal, és később is jól letromfolta, de amikor a srác igazán maga alatt volt, akkor beszélt hozzá, és amit mondott az nagyon igaz erre az életvitelre. Természetesen örök kedvencem, Mike nélkül nem is születhetne cikk a The Last Shipről, és bár igen keveset szerepelt most, azért reméltem, hogy hűséges lesz a kapitányához, és kissé rugalmasan fogja kezelni a parancsot.

Az utolsó öt perc izgalmakkal és fordulatokkal telire sikeredett, bár a végén már éreztem, hogy mi lesz a csavar, de ez egyáltalán nem baj, mert a feszültség érzékeltetése nem volt piskóta – na így kell magasra tenni a lécet! A Last Ship felnőtt a feladathoz, és nem csak egy Michael Bay szárnyai alatt bukdácsoló sorozat lett, hanem egy igazi kuriózum, ahol minden a helyén van!

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!