Ostoba lépések, ócska sci-fis klisék és kiszámítható reakciók jellemezték a mostani epizódot – nem vagyok elégedett, távolról sem.
Molly, John és Ethan sikeresen elmenekültek otthonról – csak éppen azt nem tudják, hogy mi legyen a következő lépésük. Végül Molly édesapjánál kötnek ki, akit már hat éve nem látogattak meg, a férfinak komoly gondjai voltak, alkoholizmusa szétzilálta a családot, és Mollyban az emlékek még most is élénkek. De mint nagyapa egész szépen helytáll az öreg, Ethant a tengerparton tanítja kacsázni, amit persze a srác azonnal elsajátít. Ám a férfi még nem szabadult meg múltjának árnyaitól, és ez kihat Ethan és a többiek életére.
Samet elkapták miután értesítette Mollyt, hogy valami bűzlik a cég körül – nem mintha ezt már korábban nem tudták volna – most pedig egy szobában kell várakoznia a fejleményekre. A helyiség egy az egyben egy kihallgató szobára hasonlít, és hamarosan Sparks el is kezdi faggatni a nőt. Persze Sam mindent elkövet, hogy védelmezze Mollyt, azonban van egy olyan határ, aminél még ő is meginog – ezt pedig tökéletesen meg lehet érteni.
Most, hogy Sam nem tudta elvégezni a baba DNS tesztjét, magának Mollynak kell azt megoldania, még jó, hogy a régi családi házukban akad egy ilyen gép, ám előbb azt még Johnnak meg kell szerelnie. Az események azonban nem sokkal később olyan fordulatot vesznek, amire senki sem számított, így a teszteredmény háttérbe szorul.
A váratlan csavarok nagyon szépen lettek felépítve, a hirtelen váltás nagyon tetszett, sőt a színészek is remekeltek – még Goran Visnjicnek is volt pár jó pillanata, de ennek ellenére ez az epizód igazán silány lett. A karakterek ugyanis olyan kiszámíthatóan viselkedtek, hogy az már elképesztő – persze értem én, emberek vagyunk, de nekem ne magyarázza be senki, hogyha menekülök, akkor a legideálisabb búvóhely a régi családi fészek.
Akkor meg aztán tényleg haragudtam, mikor a legnyilvánvalóbb pillanatban, mikor felbukkanna a teszt eredménye, vagy éppen kicsivel többet látnánk a babából, akkor egyszerűen elvágják a képet – ez egy igen ócska, ostoba és pofátlan dolog volt, és maximum azt érték el vele, hogy felidegesítettek. Nem értem miért kell egy ilyen érdekes koncepcióval megáldott történetben visszamenni a kilencvenes évek vacak stílusához, ami egyébként rengeteg sci-fi (jellegű) sorozat halálát is okozta.
Dühös és csalódott vagyok – ezt illene jóvátenni a következő epizódban!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback