Gyermekkorom meghatározó élménye (sok egyéb mellett) a Transformers című rajzfilmsorozat, szóval amikor híre ment, hogy elkészítik az élőszereplős változatot egyszerre rettegtem és örültem. Aztán beültem a moziba, és már a nyitókép alatt majd’ elbőgtem magam (pedig tudjátok, hogy nem szokásom). Mikor meghallottam a robotok hangját valami régi, gyermekkori boldogság öntött el. Ez a film méltó rá, hogy autóbotok és álcák szerepeljenek benne – sajnos a későbbi filmekről ezt már nem merem állítani.
Sam Witwicky (Shia LaBeouf) egy átlagos lúzer középiskolás srác, aki nagyon szeretne a menők közé tartozni. Fejébe veszi, hogy ezt leginkább úgy érheti el, hogy szerez egy kocsit. Apját, Ront (Kevin Dunn) meggyőzve a tanév végén szert is tehet egy járgányra. Az autókereskedésben találnak egy szépet, ám azért még válogatni szeretnének, amikor is valami furcsa módon minden autónak kitörik az összes ablaka (mi persze tudjuk, miért), csak egynek nem, egy 1970-es sárga-fekete Chevy Camarónak, amit végül a Witwicky fiúk meg is vesznek. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy mi fog parkolni valójában a házuk mellet.
A katari amerikai katonai bázist támadás éri – egy fekete, felségjelzés nélküli helikopter indítja a lövéseket, és a támadást csupán néhány katona éli túl. Lennox százados (Josh Duhamel) és maréknyi embere a sivatagon átkelve próbál lakott területre jutni, de a homokban olyan ellenség követi őket, amilyet még nem láttak.
Mindeközben az állami alkalmazott Maggie Marconi (Rachel Taylor), a dekódolás szakértője, olyan komplex jelet talál az éterben, amellyel még nem találkozott, és mivel ő már kevés ehhez, kicsempészi az anyagot egy memóriakártyán barátjának, a kocka és zseni Glennek (Anthony Anderson). Maggie ezzel komoly veszélybe sodorja magukat, azonban pont emiatt nélkülözhetetlen lesz az új ellenséggel szemben.
Egy távoli és szétrombolt bolygóról érkező idegenek készülnek megvívni legújabb csatájukat. Az autóbotok (jófiúk) és álcák (rosszfiúk) háborúja már évszázadok óta tart, az eredménye pedig az lett, hogy saját otthonukat megsemmisítették. Ahhoz, hogy újat találjanak azonban szükség van az Örök Szikrára, az egyetlen erőre, amely képes a robotokat élettel felruházni. Ez az erő pedig itt van a Földön, ezáltal az emberiség egy számára elképzelhetetlen háborúba cseppen. Az álcák célja azonban már nem csak a Szikra megszerzése, hanem az emberek leigázása és elpusztítása, ezt viszont az autóbotok nem akarják engedni.
Sam Witwicky – akit szerintem már a neve miatt mindenki kiröhög – egy teljesen átlagos srác, és a hihetetlen eseményekre is eszerint reagál. Mikor eltűnik a kocsija, azt hiszi, hogy ellopták, mikor látja Űrdongót átalakulni, azonnal a rendőrségre megy – lássuk be, mi is azonnal hasonlókra gondolnánk, hiszen olyan nagy képtelenségnek hangzik, hogy egy autó földönkívüli lehet. A másik érdekes karakter Sam szívszerelme, a gyönyörű és menő Mikaela (Megan Fox), aki egy buta libának tűnik, de valójában megvan a maga esze, és természetesen nem akar beszállni egy földönkívüli autóba, míg az addig rémült Sam meg nem győzi az ellenkezőjéről.
A robotok egyszerűen lenyűgözőek, ahogy átalakulnak, ahogy mozognak, nemcsak egy CGI-orgiát látunk a képernyőn, hanem élőlényeket, akiknek van humora, jelleme, és akik olykor hibáznak – pont ez teszik őket valódi személlyé. Űrdongó odaadása pedig páratlan, ő nemcsak egy kocsi, ő egy barát, csak kicsit nagyobb az átlagnál.
Talán a film legszebb jelenete, mikor az autóbotok megérkeznek a bolygónkra. A landolásuk több egyszerű megérkezésnél, ez valamilyen szinten a hitük próbája is, hogy bíznak egyetlen egy robotban, egy olyanban, aki még beszélni sem tud, hogy nem elveszik, ami kell nekik, hanem elkérik, pedig a jövőjük zálogáról van szó. Ezt a gondolkodás persze pont én kérdőjelezem meg, mert én biztosan nem tudnék hasonlóan gondolkodni – és pont emiatt tisztelem az autóbotokat, mert nekik sikerült felülkerekedniük a saját korlátaikon.
Tudom, hogy sokan szidják a Transformers filmeket, de szerintem az első egy nagyon jól megírt és megrendezett alkotás, aminek nemcsak a látványelemek miatt van helye a legjobb filmeket összefoglaló listákon. A hihetetlen mennyiségű CGI mellet ugyanis sok olyan morális és etikai kérdést feszeget, amikre a látvány miatt sokan nem figyelnek oda. Optimus Prime és Megatron párbaja közben nemcsak fém harcol a fém ellen, hanem az ideológiák is, hogy vajon megérdemli-e egy olyan létforma az életet, ami majdnem kipusztította önmagát. Vajon mitől is lenne fejlettebb tőlünk, emberektől, egy olyan faj, ami a saját bolygójának pusztulását okozta? Optimus fogalmazza meg talán a legfontosabb tanulságot: az emberek nem jobbak vagy rosszabbak a robotoknál, csupán mások, ez minden.
Michael Bay szeret robbantgatni, ez manapság már egy filmtörténeti tény, amivel igazából szerintem semmi probléma sincs, valakinek ezt is kell, és teszem hozzá, hogy a fickó igencsak jól csinálja. A filmben egyedül az emberekkel nem tudott olyan jól bánni a rendező, mint a robotokkal. A csatajelenetekben inkább csak zavaró az a hatalmas embertömeg, mintsem érdekes, sőt az, hogy rengetegen meghalnak, nincs ábrázolva, és igazából nem is érdekes – szerintem jobban járt volna, ha kihagyja a dolgot. De az is igaz, hogy ezeket az apró problémákat a film többi része bőven kárpótolja – az már egy más kérdés, hogy a folytatásokban ezt nem sikerült ilyen profi módon megcsinálni.
Elfogult vagyok a Transformersszel szemben (nem mintha ez nem tűnt volna fel az előző mondatokban), mindig is az leszek. Nekem ez több mint egy sima akciófilm, nekem ez egy olyan elegye a robotoknak, látványnak és morális kérdéseknek, amit Michael Bay azóta sem tudott megismételni.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback