Már nagyon vártam ezt az epizódot, mivel a múltkori annyira fellelkesített, és persze azért is, hogy újra olvadozhassak Adam Baldwin láttán – ezt csak tovább fokozta, hogy a hétvégén Orlissával újra megnéztük a Fireflyt.

A kapitányt igen nagy dilemma elé állította Mike és Jeter, szerintük nem kéne a teljes történetet elmondani a legénységnek. A Nicaraguában történtek valóban nyomasztóak, ugyanakkor a remény, hogy lehetnek még elszigetelt és védett közösségek igencsak boldogító. Ezért is szeretnék, ha Chandler nem mesélne a folyó túloldalán haldoklókról. Ez pedig a helyes és helytelen egy olyan mezsgyéjén helyezkedik el, ahol mindenkinek igaza van, és egyúttal mindenki téved, az emberek reakcióját pedig nem lehet megjósolni előre. Ebben a helyzetben talán nem is lehet jól dönteni, csak tenni, amit igaznak vélünk – ezért az apró, ám mégis óriási dilemmáért pedig elismerésem az alkotóknak.

Nem irigylem most Dr. Scottot, az egész emberiség sorsa az ő vállát nyomja, hiszen nem tudnak más tudósról, aki a gyógymódon dolgozna. Ráadásul még ártatlan majmokat is be kell oltani a vakcinával, ami vagy jó, vagy nem – ezzel pedig gyakorlatilag halálra ítéli őket. Minden szakmának megvan a maga szépsége és mélypontja is, szerintem az állatkísérletek a virológusok mélypontja. A vakcinák tesztelése azonban nem egy matematikai feladat, itt sokszor nem az lesz az eredményt, amit vártak. Rachel válasza Chandlernek pedig fantasztikus: még nem találta meg a válaszokat, épphogy elkezdte feltenni a jó kérdéseket – azt hiszem, ezt innentől lopom.

Azt hiszem megtaláltam az újabb kedvencemet a sorozatban, a szerencsés pedig nem más, mint Quincy sakkpartnere, Frank. Egyrészt irtó jól sakkozik, másrészt olyan szépen és határozottan utasította rendre Quincyt, hogy azt tanítani kéne – semmi agresszió, csak jelezte, hogy ki a domináns fél ebben a párosban. Persze azért Quincyt is meglehet valamilyen szempontból érteni, hiszen a családjáért tette, amit tett, de én a helyében szóltam volna erről a kapitánynak már az elején, így esélye lett volna megmentenie őket.

Igen elhamarkodott bejelentés volt Chandler kapitánytól, hogy nemsokára megtalálják a gyógymódot, hiszen Rachel ilyet sosem mondott, csak hogy teszteli a lehetőségeket. Most pedig találhatják ki, hogy mit is mondjanak a legénységnek, miután beígérték a hazautat. Ezt azonban már csak egy kegyes hazugsággal tudják feloldani, ezzel pedig a morál is a béka feneke alá fog csúszni.

Nagyon élveztem, hogy ez az epizód egy sokkal megfontoltabb, nyugisabb tempót képviselt, és örömmel látom, hogy az alkotók elővettek pár olyan morális problémát, amire eddig nem is gondoltam, hogy azok. Mindig élvezem, ha hagynak nekem is, mint nézőnek időt arra, hogy végiggondoljam az eseményeket és egy kicsit molyoljak rajta, ízlelgessem a felmerülő problémákat – ezt pedig ma végre megtehettem. Örülök, hogy a The Last Ship egyre jobb epizódokat produkál, a készítők tényleg kezdenek ráérezni a dolgokra.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!