Fran és Peter nem túl szokványos, de kifejezetten szórakoztató kalandjai folytatódtak, és bár a sorozat az első évad szintjét nem tudta hozni, azért még így is jókat nevettem az újabb epizódokon.
Egy kis „mi történt eddig?”, ha elfelejtették, vagy lemaradtatok volna az előző cikkről: Peter (John Michael Higgins), a Los Angeles-i ingatlanközvetítő tizennyolc év házasság után döbben rá, hogy ő tulajdonképpen meleg. Bejelentését követően feleségével, Frannel (Fran Drescher) elválnak, ám a rossz gazdasági helyzet miatt nem tudnak különköltözni, ezért közös otthonból, elég nagy hendikeppel indulnak pasivadászatra.
Hú, de nagy történeti ívekről nem nagyon beszélhetünk, mindössze talán egyről, ez pedig az első évadban megismert Elliot (D. W. Moffet) története: a pasast még a pilotban ismertük meg, ahol össze jött Frannel, majd szakított is vele, mikor úgy látta, a nő még nem tette túl magát a válásán. Ezek után Elliot újra és újra feltűnt a sorozatban, mindig megdobogtatva Fran szívét, és ezáltal mindig valami cikis helyzetbe vezetve a nőt. Ez a „se veled, se nélküled”-kapcsolat végül egy lánykérésben csúcsosodik ki az évad felénél, amivel, őszinte leszek, nem voltam igazán kibékülve – nem tudom, az egész kapcsolat számomra olyan felületesnek hatott, az egész elhatározás pedig olyan hirtelen jött, hogy inkább tűnt pillanatnyi szeszélynek, mintsem szerelemből született döntésnek. Ezen pedig még az is rontott, hogy ezután Elliot gyakorlatilag az évad fennmaradó részére elhúzott Londonba.
Ami pozitívum viszont, hogy behoztak egy új, nagyon is érdekes karaktert, akit kifejezetten kedveltem. Ő Neil (Harry Van Gorkum), Franék nőcsábász, angol szomszédja, aki előszeretettel bulizik – jó hangosan – a jakuzzijában két csajjal, akik együtt vannak annyi idősek, mint ő egyedül. Ez, plusz a nagyképűsége, a pofátlansága, a cuki angol akcentusa, na meg az, hogy persze a végén ő is beindul Franre, nagyon élvezetes figurává tették – kár, hogy a kasza miatt mindössze párszor láthattuk.
Új karakter még Franék gyerekpótléka, Esther, a kutyamatuzsálem, aki, csak úgy, mint Chester/Mogyifagyi a Dadusban, Fran Drescher saját kutyája. Persze az állat maga itt inkább kellék, mint valódi szereplő, de azért jó kis humorforrás: a cuki kis öleb, aki már olyan öreg, hogy babakocsiban kell vinni sétálni. Mellette feltűnik még a saját maga, valószínűleg kicsit kiforgatott, kiégett díva-alteregóját adó Joan Collins is, aki mint személyi asszisztens alkalmazza Petert, valamint egy epizódban Frant is. És ha már Joan Collins, akkor itt jegyzem meg, hogy az évadban olyan sztárok is feltűnnek, mint Dan Aykroyd és Rosie O’Donnell.
Az új szereplők mellett természetesen a régiek is visszatértek, köztük Marilyn, Fran szüleinek szomszédja, akit a szintén a Dadusból ismert René Taylor alakít, sőt, hogy még viccesebbek legyenek a dolgok, egy epizódban feltűnik Marilyn anyjaként Ann Morgan Guilbert, aki még a Dadusban Yetta nagyit alakította – amúgy állítom, hogy ez az évad legviccesebb epizódja. Mellettük még végre Cesar (Valente Rodriguez) feleségével (Judy Reyes) is megismerkedünk, ami egy szintén jól sikerült epizód, és nem csak a Cesar helyére a virágüzletbe ideiglenesen felvett eyecandy (Thierre Di Castro) miatt.
Amire viszont kicsit fújok, az egy flashbackes epizód, ahol a szereplők összeszedik, milyen események is vezethettek ahhoz, hogy Peter kijöjjön a szekrényből. Maga az ötlet persze jó, meg a felépítés is szép, csak a baj, hogy a részben nagyon durva ellentmondások vannak. Értem én ezalatt például azt, hogy amíg a Pilotban Frannek fogalma sem volt arról, hogy Judi (Tichia Arnold) a melegbárban szokott énekelni, addig itt pont ő intézte el, hogy színpadra kerüljön ott.
Szóval nem volt ez azért olyan jó, mint a sorozat eleje – sajnos sok olyan poén volt, ami az első évadban jó volt, a másodikra viszont már megőszült –, viszont egy még így is nagyon vicces és érdekes szezont kaptunk, remek színészekkel és haláli ötletekkel, ami alapján azt mondom, hogy a széria azért megérdemelt volna még egy évadot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
