Mindig aggódok, mikor a filmkészítők elővesznek valamit a gyerekkoromból, mert ugyan akadnak néha telitalálatok, azért többnyire mellélőnek az alkotók. Hála az égnek A Lego-kaland az előbbiek táborát gazdagítja.
A Lego-világban a jóslat szerint eljön majd a Kiválasztott, aki elméjével és kreativitásával megment majd mindenkit, és aki okosabb, tehetségesebb és jobb lesz bárkinél. A Kiválasztottat keresve azonban Vadóc egy teljesen átlagos, szabálykövető és nulla önálló gondolattal rendelkező munkásba botlik. Emmet, bár valóban kedves, pontosan ugyanolyan, mint mindenki más a városában: ő is mindent szeret, mindenkivel jóban van és imádja a szipi-szupi dalt.
Emmet azonban sok segítséget kap újdonsült barátaitól, akik építőmesterekként ismét vissza akarják állítani a szabadságot, amitől évekkel korábban Lord Biznisz megfosztotta a világukat. Vitruvius, a bölcs öreg mutatja az utat Emmetnek, míg Vadóc, Batman, Benny, Fémszakáll és Csoda Kitty segítik őt, hogy mindenki megmentőjévé válhasson.
A történet valóban kissé a sablonos, a fordulatok is a már jól megszokott vonalat követik, a karakterek is enyhén klisések, viszont két dologban igazán egyedit alkotott a film: látványvilág és humor. A Lego-kalandban minden, de minden legóból van, nemcsak a figurák vagy a járművek, hanem a robbanás, a tűz, és a mozdonykéményéből kijövő füst is. Emellett pedig olyan színekben gazdag világot tárnak elénk az alkotók, hogy minden nézőben felmerül kérdés, hogy vajon hol is van a saját készlete?
A humora szintúgy egy igazán egyedi világot képvisel, mert bőven van benne fricska a tucat filmek és sablonos történetek felé, ugyanakkor viszont minden geek szívét is megpendítették egy-egy elejtett aprósággal, és mindezt még megtoldották egy imádnivaló helyzetkomikummal is. És mindezek mellé még mondanivalója is van a filmnek, ráadásul nem egy pofánkba nyomott, vagy emészthetetlen darab, hanem egy édes, ugyanakkor elgondolkodtató kérdés, hogy mi teszi a kreativitást azzá, ami, vagy mi a különbség a gyermekkori és a felnőttkori én között.
Az alkotókat pedig a folytatás lehetőségének nyitva hagyásáért is megilleti a dicséret, mert egyszerre röhögtem és sírtam a megoldáson, és még azt is elérték nálam, hogy meg akarjam nézni – de most már mindenképpen a mozikban.
Ugyan az amerikai szinkron sem kutya, hiszen olyan nagy nevek dolgoztak rajta, mint Jonah Hill vagy Liam Neeson, de a magyar változat még ennél is fergetegesebbre sikeredett. Nemcsak a legós karakterekre figyeltek oda, hanem azokra az eredeti, élőszereplős karakterekre is, akiket a figurák megjelenítenek, így valóban kiválóan eltalálták a szerepeket, és ki-ki legójához mérten alkothatott.
A Lego-kaland úgy tanít, hogy megnevettet és felszabadítja a fantáziánkat, felébreszti a gyermeki ént, ami lehet, eddig bujdosott – és most megyek is a padlásra a régi holmimért, aki keres, annak üzenem, hogy űrhajót építek!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback