Eddig nagyon élvezem a negyedik évadot, a különálló történetszálak nagyon jól megkomponáltak, kivéve egyet – Lexi és a „béke szigete” nálam kiveri a biztosítékot. Persze megértem, hogy kell a rejtély, de valamilyen oknál fogva légből kapottnak érzem az egészet.
Tom, Weaver és Cochise sikeresen kiszabadították Tom fiát, Mattet, és most haladnak visszafelé a gyülekezési ponthoz, ám azt csak megérkezésükkor tudják csak meg, hogy Haléknek el kellett hagyniuk a helyet a mecha fenyegetés miatt. Tomot azonban üldözi az a halfejű, akinek még a fogolytáborban megégette az arcát – végre egy ostoba esfeni, alig várom, hogy levadásszák. Sikeresen elmenekülnek, majd Cochise úgy dönt, hogy inkább külön untakon jár – pedig reméltem, hogy kicsit tovább mutatják a volmokat, mert bár haragszom rájuk, amiért leléptek a hajóhadukkal, azért jó lenne többet megtudni erről a fajról. A most már trióra apadt társaság belebotlik egy duóba, akik Tom Mason neve hallatán azonnal kedélyesek és vendégszeretőek lesznek – gyanúsan vendégszeretőek.
Most Hal a főnök, amit persze Tector és a többiek egész jól fogadnak. Az egyetlen, akinek ez nem tetszik, az Pope – bár ő mindenért morog, szóval a dolog nem túl komoly. Próbálnak ők is eljutni a rádióban hallott helyre, és bíznak is az üzenetben, hiszen Hal felismerte Lourdes hangját. De a srácokat minden oldalról körbezárta egy mega mecha csapat, a kiúthoz pedig szükség van a segítségre. Hal egyezteti a stratégiát Shaqqel (aki amúgy nem érti a szarkazmust), és valami igazán nagy dobásra készülnek.
Anne és csapata foglyul ejtette az esfenit, aki állítólag azért van itt, hogy Lexit védje – nos, ezt a hülyeséget nem csak én nem veszem be, hanem Anne sem. Ben segítségével kikérdezik a halpofájút, aki szerintem folyamatosan hazudik – ezt támasztja alá a korábbi beszélgetése is az égett képű esfenivel. Lexi persze totál kiakadt a dolgon, és haragjában olyan erőt szabadított fel, amelyet képtelen uralni.
Repes a szívem, hogy Matt végre megmenekült arról a borzalmas helyről, de azért kicsit sajnálom is a dolgot, mert szerintem alkotói szempontból hatalmas ötlet ez az átnevelő tábor, a megvalósítás pedig pont olyan rideg és fojtogató, mint amilyennek lennie kell. Végre most többet láthattam a volmokból, hiszen nemcsak Cochise, hanem Shaq is szöveget kapott, és ők egy igazán kedvemre való fajt képviselnek, így hát szeretném őket többször látni.
Weaver viselkedése külön említést érdemel, hiszen a lánya elvesztése – ráadásul ilyen borzalmas módon – igen nagy űrt hagyott a szívében, és ez meg is látszik a karakterén, hiszen az eddigiekhez képest is sokkal mogorvább és szófukarabb. Nagyon sajnálom, hiszen ő az, aki mindenét elvesztette a háborúban, míg Mason családja gyarapodott, ezt pedig igazán nem tartom fair dolognak – legalább Jeanne-t meghagyhatták volna neki.
Mindent összevetve az eheti epizód nagyon tetszett, végre azt a színvonalat láttam, amiért annak idején elkezdtem nézni a sorozatot, kár, hogy a berendelt ötödik évad lesz egyben az utolsó is.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback