A Rémségek kicsiny boltja egy kissé kilóg a sorból, ugyanis alapvetően nem horrorról beszélünk, hanem horror-vígjátékról. De az aztán a javából! Persze ezt a humort sem értékeli mindenki, mi azonban igen. Már majdnem keménynek érzem magam, hogy arcba nevetem a halált – de mégse. Na, elég legyen itt a szócséplésből.
Az egész történet egy virágüzletben kezdődik egy virággal – ki hinné. A növénykét Seymour, a segéd szerzi a kínai árustól, s miután a fiú a kirakatba teszi, csak úgy özönlenek a vásárlók, valamint a pénzük is. Hamarosan azonban kiderül, hogy a szép virág ronda titkot rejteget: embereket eszik. Persze, amíg kicsi, addig beéri pár csepp vérrel is, de lényegében ugyanaz. Szépen növekedésnek is indul, lassan be se fér a boltba, egyre többet eszik. Aztán még ennél nagyobb meglepetéseket is rejteget, ami egyszerre lepett meg és bírt hatalmas hahotára.
A szereplők teljesen komolytalanok, persze ez is a dolguk. Seymour egy tipikus félénk balek, így tartja a markában a növénye is, reménytelenül szerelmes a környék legcsinosabb hölgyébe, aki viszont egész másért rajong: az elmebeteg fogorvosért. A doki szerepében nem kisebb ember, mint Steve Martint tisztelhetjük – akkoriban még nem volt ősz a haja. Én a nyakamat tenném rá, hogy élvezte is ezt a szerepet, és jól is csinálta, könnyesre röhögtem magam rajta. Na, és persze Audrey. Csinos, buta és persze szépen énekel. Ennyiben ki is merült gyakorlatilag a személyisége. A legnagyobb alak maga a növény, aki az Audrey II névre hallgat – pedig nem is lány – aki nem csak hihetetlenül mohó, de még a tetejébe úgy is néz ki, mint a rajzfilmek húsevő virágai, akik bekapják a szereplőket a dzsungelben.
Vicces és emellett igen jól hangzó dalok csendülnek fel a film alatt igen gyakran, tehát nem mondhatnánk, hogy a színészeknek könnyű dolga volt. Nem csak szó szerint haláli viccesnek kellett lenniük, de még dalra is kellett fakadni. Jelentem, sikerült.
A film kétszer készült el, egyszer 1960-ban, majd tizenhat évvel később ismét. Én az utóbbit jobban kedvelem, de reménykedem, hogy nem készítik el újra… Az egésznek az adja a báját, hogy nincs benne profi technika, ezzel pedig nem csak nosztalgikus hangulatot teremt, de még inkább eléri, hogy ne vegyük komolyan.
Feltétlenül nézze meg minden horror-rajongó. Ilyen nekünk való humort ritkán látni, nem csak azért, mert a legtöbben nem értékelik, de azért is, mert a legtöbben megadni is képtelenek. Ennél fogva kötelező darabnak tartom. Nem fogjátok megbánni!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback