Úgy tűnik, hogy az Extant alkotói a „lassú víz, partot mos”-elvet követve alkották meg a sorozat stílusát és ez igen dicséretes dolog, mert végre hagyják dolgozni a nézők elméjét. Én ezt különösen nagyra értékelem, mert manapság a sci-fikben is elterjedt tévhit, hogy mindenhova illik betenni egy kis robbantást, látványt meg valami űrhajót.

Molly még mindig titkolja férje és fia elől terhességét, és természetesen az ISEA-nek sem mondta el, pedig ők egyre inkább sürgetik az orvosi ellenőrzést. Még szerencse, hogy Molly barátnője, Sam a segítségére van, és addig fedezi őt, amíg képes rá. Yasumoto és Sparks közös döntéssel azonban magukhoz édesgették Molly férjét, Johnt, aki a humanics nevű eljáráson dolgozik. A humanics gyakorlatilag az emberi érzelmekkel rendelkező robot, vagy ha úgy tetszik android – bár, hogy miért kellett ennek a dolognak új nevet kitalálni, azt nem vágom.

John és asszisztense, Julie igencsak élvezik a fantasztikus új iroda és labor nyújtotta előnyöket – valóban felszabadultabban lehet egy ilyen dolgozni, mint mondjuk egy garázsban. Julie sokat segített Johnnak Ethan nevelésében, amíg Molly távol volt, és az az érzésem, hogy nem őszinte az öröme a feleség visszatérésével kapcsolatban.

Az űrből visszatérni nem piskóta, pláne nem egy tizenhárom hónapos egyszemélyes küldetés után, Mollynak nehézséget okoz még a hangok beazonosítása. De az is biztos, hogy nem ez a legnagyobb gondja, hiszen a terhességét nem titkolhatja sokáig, Ethannel is mintha bajok lennének és a tetejébe még el is ájul. Ugyan ez a dolog nem tűnik komolynak, de a hasán látottak nem ezt támasztják alá.

Ennél még sokkolóbb információ, hogy Harmon valójában nem is lett öngyilkos, sőt felbukkan Molly életében és ő az, aki figyelmezteti arra, hogy ne bízzon meg senkiben az ISEA-ban. Ezt persze Molly viszonylag gyorsan kikotyogja Samnek a Természettudományi Múzeumban, de hát ilyenek a barátok. A múzeum pedig lenyűgöző, ez aztán valóban egy interaktív kiállítás, és remélem, hogy a jövőben valaki egyszer megcsinálja.

Már a pilotnál említettem, hogy milyen öröm számomra ismét viszontlátni a Helix sztárját, Hiroyuki Sanadát, aki az Extantben Yasumotót alakítja. Azon túl, hogy nagyon tehetséges színésznek tartom, szeretném kiemelni a férfi fantasztikus orgánumát. Mivel még a sorozat csak angol nyelven érhető el, ezért most mindenki így nézi, ám ha szinkronizálják majd, akkor félek, nem találnak majd senkit, aki megfelelő hanggal rendelkezne.

Ez a mostani epizód jobban tetszett, mint az előző, mert itt nem zsúfoltak össze annyi infót, mint a pilotban. Bár míg így is rettenetesen soknak tartom a sci-fis kötelező elemet az Extantben, azért így is igazi kuriózum lesz a tudományos-fantasztikum berkein belül.

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!