Kövezzetek meg, ha esetleg rosszul tudom, de a Vanguard – Saga of Heroes nem egy adaptáció, hanem direkt gépre gyártott kis játékcsoda, és meggyónom bűnömet, de az Aion mellett ő a másik nagy kedvencem, így a második helyre szorítva holtversenyben két korábbi társát. De, hogy miért is más, mint a többi? Mi benne az a plusz, ami kiemeli a többi közül? Halvány gőzöm sincs róla, de a belső haverom is azt súgja, hogy ő a nagy Ő.
De kezdjünk mindent az elején. Maga a játékvilág, és ezzel együtt minden része – nem viccelek – hatalmas. Három kontinens közül választhatunk az elején letelepedés céljából összesen tizenkilenc különböző fajból lehet választani (a különféle területeken élő emberi és elf népeket külön fajnak kezelik a játékban), ha pedig ez megtörtént, a kasztosodás a következő állomás, ahol szintén vajban fürdetnek minket. Négy fő kaszton belül összesen tizenöt irányba lehet menni – külön imádat azért, hogy a kedvenc kasztom, a Nekromanta végre reflektorfényt kapott. A legtöbb fantasy játékban elő sem fordul, vagy csak egy-két képesség erejéig, itt meg végre külön kasztot alkot. Köszönöm, uram.
Történetmenet szempontjából semmiben sem tér el a szokásostól: mész, gyűjtesz, keresel, majd jön a nagy epic harc, és ez folytatódik, csak már magasabb a szinted. Jó húzás a készítők részéről, hogy a népeknek és harci osztályoknak nem csak a fegyvere és a gúnyája eltérő, hanem a morális rendszerűk, valamint a diplomácia is – ami eléggé nagy szerepet kap– kasztonként változó stílusú: van, aki rábeszél, van aki meg a bunkóját használja szavak helyett. Pipa.
A Vanguard összességébenegy akcióval teli, érdekes és varázslatos világ. Egyedüli dolog, ami a The Lord of the Rings Online-nál is zavart, hogy itt sem befolyásolhatom a karakterem sorsát, csak abba az irányba fejlődhetek, amerre a gép küld. Nem olyan megbocsáthatatlan,de garantáltan több pluszt adna a játékhoz, ha bizonyos helyzetekben a döntéseink csavarnának egy jót az eseményeken, nem csak az árral sodródnánk.
Remek játék, bár hazai berkekben kissé elhanyagolják, és ezúton szeretném egy kissé népszerűbbé tenni a Vanguardot. Mert megérdemli, hogy ne csak a düledező pizza hegyek közepében elbújó és kólán élő kockák üssék miatta rongyosra a klaviatúrát, hanem azok is, akik még csak most szerettek bele a game-ek világába.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback