Oldal kiválasztása

Először is bocsánatot szeretnék kérni a késés miatt, de ez történik, ha két geeket összeengednek este, és ők hajnali négyig Xboxoznak, filmeznek és hülyülnek, vagyis a reggel kilenckor megjelenésre kerülő cikk kissé háttérbe szorul.

thelastship.s01.e04.1

A múlt heti orosz konfliktus igazán kedvemre való volt, igen szép íve volt az epizódnak, bár a végén mintha elvágták volna, de ez nem vont el az értékéből. A mostani résszel azonban már kevésbé vagyok ennyire elégedett.

Végre hallani valamit a külvilágból is, azonban biztos vagyok benne, hogy a kapitány úgy kívánja, bár néma lenne a vonal, mert folyamatosan segélykéréseket és könyörgéseket lehet benne hallani. Munka közben visszaemlékezik családjára és az utolsó együtt töltött pillanatokra – de ez a jelenet annyira cukormázas lett, hogy túlzónak éreztem mind a sorozathoz, mind a karakterhez.

thelastship.s01.e04.3

Dr. Rachel Scottnak sikerült áttörést elérnie a vírus kutatásában, ám a továbbiakban már nem képes egyedül dolgozni, szüksége van volt társára, Quincyre, a férfi viszont a fogdában csücsül árulásért. Rachelnek sikerül meggyőznie a kapitányt, hogy engedélyezze az újbóli közös munkát, még ha csak pár órára is, aki hallgatván az észérvekre, ebbe bele is megy. Azonban Rachel már Quincyt nem tudja meggyőzni, mert Rachel elsőnek lesajnálóan viselkedik, aztán átmegy támadóba, ebből pedig egy hatalmas veszekedés kerekedik ki a két tudós között. Kissé groteszk az egészben, hogy mindkét fél mondandójában van valami igazság.

Persze a legrosszabb pillanatban kezd elromlani a hajó, és hiába a zseniális karbantartó gárda, a dolgok elkezdenek szétesni – nem vagyok nagy szakértő, de itt rendesen felszisszentem, hiszen milyen hadihajó az, ami egy öthónapos küldetés után így bekrepál?

thelastship.s01.e04.2

Mike-ra hárul a feladat, hogy meggyőzze Quincyt a kooperatív munkáról Rachellel, erre pedig egy igen laza, szivarozós történelmi anekdotát ad elő a “keelhauling”-ról, vagyis a matróz hajótest alatti áthúzásáról. Nem tudom, mennyire szándékos az alkotóktól (bár vannak tippjeim), de akárhányszor Mike előkerül, valami igencsak Jayne Cobbra hajazó dolgot művel. Beszélt már a parancsnoki láncról és annak betartásáról, tűnt már árulónak, hallgatott ki foglyot, és most még szivarozott is. Persze annak rendje és módja szerint nálam bekapcsolt a fangirl-mód és mindezek alatt úgy vigyorogtam, mint egy tizenéves.

Ugyan az első pár perccel nem értettem egyet az epizódban, illetve a hajó amortizálódását is kicsit erőltetettnek érzem, azért mégis elégedetten néztem végig a mostani részt is, amihez elég sok köze van Adam Baldwin személyének, de hát tehetek én róla, hogy ennyire szomjazom a kedvenceimre?

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.