Először is bocsánatot szeretnék kérni a késés miatt, de ez történik, ha két geeket összeengednek este, és ők hajnali négyig Xboxoznak, filmeznek és hülyülnek, vagyis a reggel kilenckor megjelenésre kerülő cikk kissé háttérbe szorul.
A múlt heti orosz konfliktus igazán kedvemre való volt, igen szép íve volt az epizódnak, bár a végén mintha elvágták volna, de ez nem vont el az értékéből. A mostani résszel azonban már kevésbé vagyok ennyire elégedett.
Végre hallani valamit a külvilágból is, azonban biztos vagyok benne, hogy a kapitány úgy kívánja, bár néma lenne a vonal, mert folyamatosan segélykéréseket és könyörgéseket lehet benne hallani. Munka közben visszaemlékezik családjára és az utolsó együtt töltött pillanatokra – de ez a jelenet annyira cukormázas lett, hogy túlzónak éreztem mind a sorozathoz, mind a karakterhez.
Dr. Rachel Scottnak sikerült áttörést elérnie a vírus kutatásában, ám a továbbiakban már nem képes egyedül dolgozni, szüksége van volt társára, Quincyre, a férfi viszont a fogdában csücsül árulásért. Rachelnek sikerül meggyőznie a kapitányt, hogy engedélyezze az újbóli közös munkát, még ha csak pár órára is, aki hallgatván az észérvekre, ebbe bele is megy. Azonban Rachel már Quincyt nem tudja meggyőzni, mert Rachel elsőnek lesajnálóan viselkedik, aztán átmegy támadóba, ebből pedig egy hatalmas veszekedés kerekedik ki a két tudós között. Kissé groteszk az egészben, hogy mindkét fél mondandójában van valami igazság.
Persze a legrosszabb pillanatban kezd elromlani a hajó, és hiába a zseniális karbantartó gárda, a dolgok elkezdenek szétesni – nem vagyok nagy szakértő, de itt rendesen felszisszentem, hiszen milyen hadihajó az, ami egy öthónapos küldetés után így bekrepál?
Mike-ra hárul a feladat, hogy meggyőzze Quincyt a kooperatív munkáról Rachellel, erre pedig egy igen laza, szivarozós történelmi anekdotát ad elő a „keelhauling”-ról, vagyis a matróz hajótest alatti áthúzásáról. Nem tudom, mennyire szándékos az alkotóktól (bár vannak tippjeim), de akárhányszor Mike előkerül, valami igencsak Jayne Cobbra hajazó dolgot művel. Beszélt már a parancsnoki láncról és annak betartásáról, tűnt már árulónak, hallgatott ki foglyot, és most még szivarozott is. Persze annak rendje és módja szerint nálam bekapcsolt a fangirl-mód és mindezek alatt úgy vigyorogtam, mint egy tizenéves.
Ugyan az első pár perccel nem értettem egyet az epizódban, illetve a hajó amortizálódását is kicsit erőltetettnek érzem, azért mégis elégedetten néztem végig a mostani részt is, amihez elég sok köze van Adam Baldwin személyének, de hát tehetek én róla, hogy ennyire szomjazom a kedvenceimre?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
A film elején lévő „cukormázasnak” írt részt valószínűleg az amerikai célközönségnek szánták. Az amerikai társadalom sokkal nagyobb figyelmet szentel a valóságban az ilyen jellegű búcsúzkodásnak, hiszen az ottani „deployment time” tengeralattjáróknál 6, felszíni hajóknál 6-9 és 12 hónap között változik, általában (és igazából megszakítás nélkül). A rendező inkább súlyt akart adni ezzel a résszel, mivel: 1. speciális küldetésről van szó, aminek titok szaga is van (tesztelés) 2. teljes rádiócsendben haladnak, vagyis a kommunikáció semmilyen szinten sem fog létezni 3. a küldetés hossza ismeretlen 5-6 hónap. Plusz az örökös ígéret, hogy ez lesz az utolsó. Ez a valóságban óriási megterhelés a családos embereknek, mindkét oldalon. Mivel az ő társadalmukban jelenleg igen sok a veterán vagy még jelenleg aktív szolgálatot vállaló, nekik ez a rész fontosabb, mint a magyar közönségnek, ahol ez gyakorlatilag ismeretlen dolog. Az olyan kis dolgok, mint a karkötő, egy kép, vagy egy válogatás a kedvenc dalokból, képekből jelenti a különbséget a feladat és a magánélet között egy zárt közösségben (akár szárazföldi, akár haditengerészeti).
A bekrepálásról… nos, Guantanamo-n történő sikeres újratöltés előtt az olasz hajóról is vettek fel üzemanyagot, megvizsgálás nélkül. Sietni kellett, mint tudjuk. Ami pedig mechanikus jellegű, az el is romolhat, ez esetben a szűrők, ha jól emlékszem, plusz a gépházban a junior mérnök ügyködik, amíg a főnöke lábadozik. De ez nem von le semmit a kis csapat teljesítményéből. Öt hónap hosszú idő, és a hajó azért már kapott – az első ütközetében is keletkezhettek kisebb sérülések. Ne feledjük, ez egy romboló, és eltérően a haditengerészeti gyakorlattól, egyedül kénytelen ténykedni…
Mike… no számomra ő egy kicsit ellentmondásos karakter… igazából egy kicsit már vártam, hogy elküldi a tengerészőrséget, és bever egy párat Quincy-nek. Az egész küldetés ill. a hajó legénységének az élete volt a fickó kezében, ezt az emberek ritkán tolerálják jól, pláne nem felejtik el. Így maradt a múltidéző fenyegetés, és a végére csattanóként a kövér szakács meg a „beach party”… mert kell egy kicsit lazítani.
Várjuk a folytatást!
Teljesen igazad van, a karkötő számomra pont elég lett volna, mint kép az elválásról. A hajó elromlását azonban túl gyorsnak érzem, talán az évad közepe/vége felé hitelesebbnek ítéltem volna meg. Én bizony elfogult vagyok Mike-kal szemben. A sorozat valóban nagyon ígéretes, ezért is rendelte be a második évadot a TNT.
Igen, lehet. Végül is az a kis momentum is lehet szívbemarkoló. Az elromlásra csak a Battlestar Galactica-t tudom felhozni, ahol ugye rögtön az elején nagy sérüléssel indult az amúgy ősöreg űrhajó… aztán végigjavították a teljes 4 évadon keresztül. Az kicsit sok volt anno. Bár gyanítom, nem ez lesz az utolsó javítgatás, még mázli, hogy nem nukleáris meghajtású a hajó… lesz folytatásként 2 évad? wow… 🙂 jó olvasni.
Igen, a BSG-ben én is soknak éreztem, de az a hajó tényleg ősöreg, a Nathan James meg olyan fiatalnak tűnik, hogy nehéz elhinni az elromlását. Igen, lesz folytatás, bár az még nem tiszta, hogy 10 vagy 13 epizódos lesz. Viszont a Falling Skiesnak az ötödik lesz az utolsó évada.
… az osztály legkorábbi tagja 1991-es… (a filmbeli hajónév fikció, de maga az hajó osztály valós – Arleigh Burke)… hát, 23 év aktív tengeri szolgálat nem kevés egy hajótól, de jogos, hogy fiatalnak gondolod. 10 rész egész jó lenne, de ha lúd, legyen kövér (13).
Olyan kis szép és tiszta, meg nem lehet túl idős, hiszen fejlesztettek rajta valamit elvileg a csendes küldetés miatt. Plusz a Nathan James névről nekem azonnal a SeaQuest ugrott be 😀 de hát ilyen egy rajongó agya, mindent mindennel összekapcsol.
Sea Quest… nem mai gyerek. Tiszta és szép… ahogy minden Navy hajó 🙂