Oldal kiválasztása

Még mindig le vagyok nyűgözve Pope legutóbbi teljesítményétől, de nem csak én, hanem Tom és Weaver is, akik el sem hitték Halnek a dolgot. Pedig valóban megtörtént, Pope hősiesen, önös érdekeit félretéve viselkedett – és persze ezzel sikerült még jobban belopnia magát a szívembe. Hetvenegy embernek sikerült megszöknie a börtönből, és hiába van szétszórva a 2nd Mass, reményeim szerint nemsokára újfent az ellenállás élére állnak majd.

eghasadas.s04.e04.3

Most, hogy végre kiszabadultak az esfenik börtönéből, Tom és Weaver a volmokat és Cochise-t keresi. Sikerül is rátalálniuk régi barátjukra és annak maroknyi katonájára, és még egy jó hírrel is szolgálnak Tomnak: megtalálták Mattet és vele együtt az esfenik átnevelő táborát. Persze azonnal mentési tervet eszelnek ki, és míg Tom szeretne egyedül menni – hiszen ez személyes küldetés –,Weaver nagyon gyorsan elmagyarázza neki, hogy miért is rossz ez az ötlet (a metafora pedig, amit használt, fergeteges, szóval lopom).

A Masonöket kemény fából faragták, szegény bátor Matt pedig magára vállalta, hogy ő rejtette el a fogó, így védve meg azt a lányt, aki az utóbbi hónapokban a cinkostársa volt. Matt magánzárkába került, ami így belegondolva igencsak hasonlít az apja akkori cellájához. A vezetője persze meg akarja tudni a többi áruló nevét, de a fiút nem olyan könnyű megtörni, hiába is szajkózzák neki ezt az esfeni barátság meg világmegváltás dolgot.

eghasadas.s04.e04.1

Nagyon boldog vagyok, mert végre többet mutattak ebből az agymosás dologból, hiszen a beszéd, amit a srác lenyomott Mattnek, az nemcsak durva, hanem valóban elhitte az esfenik propagandáját, hogy az emberek támadtak először. Persze Matt (és mi is) tisztában vagyunk az igazsággal, de erre meg az volt a válasz, hogy amit a gyermekként látott Matt, az nem a valóság. Természetesen itt is olyan valódi érveket hoztak fel az esfenik mellet, mint hogy megszűnt a terrorizmus, véget értek a háborúk, és nincsen már globális felmelegedés sem, és persze ezek mind igazak is, és emiatt veszélyesek az ilyenek, mert igazat szólnak, csak éppen kifordítják a valóságot.

Az előző epizód végén a nagy anya-lánya összeborulás igen meghatóra sikeredett, még az én szívem is belesajdult. De most már akadnak kisebb zökkenők is, hiszen Anthony és emberei nem szívesen adnák le fegyvereiket, mivel ők sem hiszik el ezt a békés ellenállás dumát. Anne szövege pedig nagyon betalált, amikor a tibetieket hasonlította össze a mostani állapottal. Lexit eddig kedveltem, de azon túl, hogy néha a frászt hozza rám, már kezd elmenni egy olyan kifacsart szint felé, amitől egyrészt nem tudom, mit akarnak az írók, másrészt sokat látott sci-fis elmém beindítja a vészvillogót.

eghasadas.s04.e04.2

Mindenki megnyugtatására azért közölnöm kell, hogy Pope, bár valóban hősiesen viselkedett, azért megmaradt olyannak, amilyennek megszerettük – és ezzel gyakorlatilag ő az egyetlen karakter, aki hű önmagához, illetve a világot olyannak látja, amilyen – az már más kérdés, hogy a modorán még csiszolhatna kicsit.

Viszont ami az epizód utolsó perceiben történt, az kivágta nálam a biztosítékot. Mintha bele akarnának minden sci-fis elemet tuszakolni egyetlen sorozatba, ezzel pedig egyszerűen túltöltik az egészet. Nem lesz ez így jó, nagyon nem!

Give them Hell!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.