Hogyan csináljunk olyan filmet, ami a csajoknak és a pasiknak is bejön? Nos, legyenek benne jó pasik, jó csajok, akció, románc, humor, lövöldözés és némi robbantgatás. Ha mást nem is, A negyedik mindezt hozza.
John (Alex Pettyfer) élete nem éppen átlagos – pótapjával/védelmezőjével, Henrivel (Timothy Olyphant) egész életében egyik helyről a másikra költözött, mindenhol új személyazonosságot véve fel. Mindig is meg kellett húznia magát, nem lehettek igazi barátai, nem ragaszkodhatott semmihez, mert pár hónapon belül úgyis ott kellett hagynia. Ja, és amúgy John űrlény – miután bolygója elpusztult, nyolc társával és védelmezőikkel a Földre küldték őket, így próbálva megmenteni fajukat, ahol kilencen kilencfelé indultak. Ellenségeik, a mogadoriak azonban egészen ideáig üldözték őket, és most egyenként kutatják fel a túlélőket, és ölik meg őket. Hármat már elkaptak – John a negyedik.
Mikor a harmadik meghal, John és Henri otthagyják Floridát, és az ohiói Paradise-ba mennek, azzal a címszóval, hogy Henrinek dolga akad ott. Azonban Paradise, nevéhez méltóan, kész Paradicsom John számára: először lesz igazi barátja, lesz szerelmes, sőt, kutyát is kap. A mogadoriak azonban már a nyomában vannak…
Furcsa sztori ez A negyedik – kicsit sci-fi, kicsit fantasy, ugyanis hiába van benne szó űrutazásról (érintőlegesen) és földönkívüli létformákról, John és társainak képességeiről és eszközeiről inkább jut eszembe valami szuperhősős képregény, vagy esetleg urban fantasy, mint sci-fi. De igazából ezzel akkora baj nincs is, mert bár a koncepció elsőre kicsit talán sántít, a sztori elég hamar beindul, és a szépen dolgozik az alappal, nagyon kellemes kis hangulatot hozva létre.
A karakterek elég szerethetők, még a kicsit Mary Sue-ra hajazó Sarah (Dianna Agron), John kedvese is. John és Henri dinamikája egész remek – működik az egész kilibbenő hierarchia, ahogy John védencből lassan társsá válik –, Sam (Callan McAuliffe) pedig éppen annyira valós – a szerethető különc, aki csak az apját akarja visszakapni –, mint édes, Hatos (Teresa Palmer) pedig nagyon badass. Az iskolán belüli hatalmi helyezet – hiába nagyon tini –, is működik, és mint konfliktus, szépen belesimul a mogok jelentette veszélybe – sőt, a készítők többször el is szórakoznak velünk, hogy most vajon a mogok vagy Markék (Jake Abel) figyelik Johnékat, ügyesen építve a feszültséget. A mogok pedig… nos, rondák és ijesztők és gonoszak, ergo a nekik szánt szerepnek tökéletesen megfelelnek, még ha nincs is mélységük.
Apropó, mélység – hát, az nem nagyon van. Jó, persze a készítő próbálkoznak, megy a filozofálgatás a fényképek mögött megbúvó valóságról, és arról, hol is van, és milyen is az igazi otthon, és bár ezek egy része egész szépen be is talál, túl mély nyomot nem hagynak. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy ne lenne a filmben pár szívszorító jelent – mert van –, de a hangsúly nem ezen van, hanem az amúgy szépen ívelő és kifejezetten akciódús narráción.
A csúcspont, meg amúgy a mozgalmasabb jelenetek nagyon látványosak, bár néha kicsit túl sötétek, esetenként pedig túldramatizáltak – azok a fránya lassítások… A harci jelentek koreográfiája viszont szép, és külön piros pont jár azért, amit Hatos művel. A vége kellően keserédes, és jó sok szálat nyitva is hagy, hogy legyen miből táplálkoznia a folytatásnak – ami valószínűleg sosem fog elkészülni (de aki kíváncsi, az elolvashatja a folytatást, mert igen, ez is egy könyvadaptáció, amiből amúgy már négy kötet is megjelent magyarul). És még egy szó a színészi játékról: nagyon kiemelkedő alakítás nincs a filmben, viszont kirívóan gyenge sincs – John magyar szinkronja viszont kritikán aluli.
A negyedik nem egy hű, de emlékezetes, világmegváltó film, viszont amit ígér – az izgalmat, az akciót, a feszültséget, jó karaktereket kellemes történettel – viszont szépen hozza, így könnyed, nyáresti popcorn mozinak tökéletes.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
