Az önismeret ott kezdődik, hogy nem csak ismerjük a hibáinkat, hanem viccet is tudunk belőle csinálni. Szerencsére ezt a Disneynél is tudják, és egy nagyon aranyos, kedves, vicces filmet hoztak össze ennek alapján.
Giselle (Amy Adams) boldogan éli a rajzolt hölgyemények életét – tisztogatja erdei kis kunyhócskáját, játszadozik állatbarátaival, és a hercegéről álmodozik. Egy nap aztán – szó szerint – belezuhan a herceg (James Marsden) ölébe, rögtön jön a rózsaszín köd, és meg is egyeznek, hogy másnap reggel összeházasodnak. Csakhogy Edward herceg mostohaanyjának, Narissa királynőnek (Susan Sarandon) esze ágában sincs lemondani a trónról – márpedig erre kényszerül, amint mostohafia megházasodik –, ezért tőrbe csalja Giselle-t, és olyan helyre száműzi, ahol nincs „boldogan éltek, míg meg nem”, ez a hely pedig nem más, mint New York.
Giselle persze enyhén szólva kirí a New York-i tömegből, és már az első éjszakáját sem élné túl, ha nem karolná fel őt egy, a lányát (Rachel Covey) egyedül nevelő manhattani ügyvéd, Robert (Patrick Dempsey). Jótett helyébe persze jót várj, így hát Giselle is mindent megtesz, hogy meghálálja Robert kedvességét, mégpedig azzal, hogy rámutat a szerelem fontosságára – persze a maga tündéri, spontán éneklős módján. Mindeközben Edward is New Yorkba érkezik, kedvese után kutatva, őt pedig Nathaniel (Timothy Spall), Narissa talpnyalója követi, azzal a szent céllal, hogy megakadályozza a szerelmesek egymásra találását.
A Bűbáj egyszerre egy imádnivaló mese és egy kifejezetten szarkasztikus önkritika, megspékelve egy rakás rejtett Disney-utalással. Kezdetben persze ott van a klasszikus tündérmese-felállás cuki hősnővel, herceggel, állat segítővel és gonosz mostohával, ami persze mára már elcsépelt, és egy filmhez vajmi kevés. Ám akkor fogták magukat az alkotók, és mindezt szembeállították a huszonegyedik század rideg realitásával – a csonka családdal, a csodába vetett hit teljes hiányával, és a szerelem sarokba hányásával, és így egy olyan egyedi mixet hoztak létre, amit azóta sem sikerült senkinek sem újraalkotnia.
A film egyik fő humorforrása az, hogy ami működik egy rajzfilmben, az enyhén szólva furán hat a való életben – a puffos szoknya fennakad az ajtóban, ha énekelni kezdesz, mások általában nem tudják a szöveget, és ha segítséget kérsz az állatoktól a takarításhoz… nos, maradjunk annyiban, hogy a New York-i fauna elég szegényes. Ám pont ez a humoros mese-feeling az, ami később elvezet a film mélyebb üzenetéhez, mégpedig ahhoz, hogy nem szabad elveszítenünk a hitünket a mesében, a csodában, a szerelemben.
Giselle karaktere határtalanul bájos ás imádnivaló, csak úgy, mint ahogy Robert a kezdetben túl merev és szkeptikus, ám ahogy rajtuk keresztül találkozik a két világ, úgy lesznek szépen lassan hatással egymásra, és indul el személyiségük a másik felé – és igen, a végén még Robert is énekel! Edward herceg a bugyuta, ám ártalmatlan szépfiúk mintapéldánya, aki látványnak jó, de másra nagyon nem, viszont ezt pont olyan édesen csinálja, hogy beleszeressen a karakterbe a néző. Nathaniel jellemfejlődése is meglepően kiforrott, éppen annyira, mint amennyire álcái viccesek. Nancy, Robert barátnője pedig annak a karrierista nőtípusnak a szimbóluma, aki a hajtás közben elfelejt álmodni.
A dalok fülbemászók – bár sajnos Idina Menzel nem énekel, amiért még mindig haragszom –, a koreográfiák szépek, a Central Park-i jelenetsor pedig egyenesen lenyűgöző. Ha pedig zene, akkor tessék nagyon odafigyelni a szövegekre, mert így egy kicsit rejtettebb szimbolizmusra is bukkanhatunk. Ami pedig az utalásokat illeti, ott is szükségünk van némi sasszemre, ugyanis egyre-másra tűnnek fel a film folyamán a nagy Disney szinkronhangok, a rajzfilmeket felidéző beállításokról már nem is beszélve.
Komolyan mondom, a Bűbáj az egyik legbájosabb, legszeretetreméltóbb film, amit valaha láttam, igazi családi szórakozás, ami párját ritkítóan ötvözi a tündérmesék világát a mi valóságunkkal. Csakis ajánlani tudom!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback