Ismét befutott hozzánk egy kérés (valójában már jó régen, és ezért elnézést is kérek), és olvasónk ezúttal arra volt kíváncsi, hogy mit szólunk mi, mint csajok, a Magic Mike című, Chippendale-fiúkról szóló filmről. Én ezt a darabot még anno a moziban láttam, amikor is elég pozitív utóérzést hagyott bennem, úgyhogy le is csaptam a felkérésre. Ám ahogy újranéztem a filmet, rá kellett jönnöm, hogy ezt a filmet is megszépítették kicsit az emlékek.

Michael Lane (Channing Tatum) önjelölt bútordesigner – lenne, ha kapna a banktól jutányos kölcsönt. Ám mivel ez csak nem akar összejönni, Mike a legkülönfélébb vállalkozásokból próbálja összekapargatni a pénzt: tetőt fed, autót mos, ja, és igen – Magic Mike néven táncol egy Chippendale-klubban. Egyik tetőfedő melója során fut össze a tizenkilenc éves Adammel (Alex Pettyfer), aki, miután elbaltázta a fociösztöndíját, nem túl lelkesen a nővére kanapéjára költözött. Mikor a kölyök ráakaszkodik, Mike megmutatja neki, milyen is az igazi éjszakai élet, sőt, rögtön az első este színpadra is löki. Amire viszont nem annyira számított, az az, hogy Adamnek nagyon is megtetszik ez a létforma – miért is ne tetszene neki? Jó pénz, buli, pia, minőségi nők –, és egyre jobban elmerül benne, még Mike szépen lassan kezd kiábrándulni belőle, amiben erősen közrejátszik Adam nővére, Brooke (Cody Horn) is, akibe Mike elég gyorsan belezúg.

A kritikát talán kezdjük azzal, hogy a trailer félrevezető – a téma, a zene és a vetkőző pasik ellenére ez nem egy könnyed nyári popcorn mozi. Az alkotók minden trágárságot, züllést, drogot, piát, szexet és genitáliát belepakoltak a Magic Mike-ba, amit csak elbírt a tizenhatos korhatár, egy elég sötét drámát hozva ezzel létre kisiklott életekről és elérhetetlen álmokról, amit néha meg-megtör egy-egy olajtól csillogó, kidolgozott férfitest. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy alapvetően jó filmről van szó.

A színészi alakítás a legtöbb szereplő esetében is csak közepes, Channing Tatum pedig kifejezetten gyenge főszereplőnek. Aki viszont szerintem még őt is alulmúlja, az a Brooke-ot megformáló Cody Horn, aki szinte egyetlen arckifejezéssel csinálja végig az egész filmet. De hogy a mérleg másik felére is kerüljön valami, azt megjegyezném, hogy Matthew McConaughey egész üdítő Dallas, a klub tulajának szerepében. Meg persze, a témából adódóan, sok a kellemes látványelem.

Ami a történetet illeti, az alapötlet nem rossz, bár elég nyomasztó – és válik egyre nyomasztóbbá, ahogy haladunk előre a filmben –, a kivitelezés viszont már hagy kívánnivalókat maga után. A sztori eléggé szét lett darabolva, a jelenetek montázsszerűek, és emiatt sok minden nem ülepszik le úgy a nézőben, nem kap olyan hangsúlyt, mint kellene. Viszont itt is van DE, ez pedig sok, amúgy önmagában nagyon szépen megrendezett jelent, hol dialóggal, hol dialóg nélkül.

Amúgy ami érdekes a filmben, és ami megerősíti a furcsa, komor hangulatot, hogy a vetkőzős részeket és egy jelenetet leszámítva nincs aláfestő zene. Semmi. Nuku. Lássuk be, ez manapság elég szokatlan a filmiparban, és ettől egészen művészfilm-jelleget kap a mozi, pedig tény, ami tény, a téma alapján senki sem gondolná, hogy ebből művészfilmet lehet kihozni.

Összességében a Magic Mike egy amolyan „egyszer nasival elmegy”-film, ami nem kínál sem túl jó színészi játékot, sem túl emlékezetes történetet, de ha másért nem, hát a látványért egyszer érdemes megnézni. Mondjuk, azt nem tudom, hogy akarnak ebből folytatást csinálni.

Szerző

Orlissa

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Korábbi cikkek

• Családi film2023-02-02Asterix és Obelix: A középső birodalom
• Esemény2021-10-30Vigyázz, kész… regény!
• Film2021-08-05Ismerős vizeken — Dzsungeltúra
• Film2021-07-14Nem jó, de legalább bájos—Szerelmek, esküvők, és egyéb katasztrófák