A negyedik évadban kicsit változtattak a sorozat rendjén, mert a jól megszokott június-december koncepció helyett az évad második felét átdobták a következő évre – a cliffhangernél már csak az ilyen variálásokat utálom jobban.
Dr. Maura Isles (Sasha Alexander) ugyan folyton az ellen ágál, hogy rosszul érinti, amiért egy köszönőlevelet sem kapott a veséjéért cserébe. Persze mindenki tudja a környezetében, hogy ez nem így van és a szokásos tudálékossága már tényleg a tűréshatárt súrolja. Jane Rizzoli (Angie Harmon) azonban erre is rátesz egy lapáttal, de a célja nem kevesebb ezzel, minthogy Maurát átlebbentse a tagadásból az elfogadásba. A dolgot nehezíti, hogy nemsokára sor kerül Paddy Doyle (John Doman) tárgyalására, és hacsak nem találnak valami ütős bizonyítékot, akkor a maffiafőnök megint megússza.
A Rizzoli famíliánál is áll a bál (vajon volt valaha nyugis?), mert a kicsi T.J.-nek úgy tűnik új apukája lesz. Persze ezt Tommy Rizzoli (Clin Egglesfiled) nem nézi jó szemmel, de amikor kiderül, hogy elköltöznének egy másik államba a kicsivel, na, akkor Angela (Lorraine Bracco) is kiakad. Ám Tommy hanyag volt és nem írta alá a szükséges papírokat, ezáltal Lydiát (Alexandra Holden) semmi sem akadályozza a költözésben. Angela, Maura és Jane azonban kieszelnek egy tervet és mindenféle átlátszó és ócska trükkel próbálják újra összeboronálni Lydiát és Tommyt.
A nyomozások most is frappánsak, és Jane-nek és kollégáinak merénylőt, emberrablót és pszichopatákat is üldöznie kell. De a legdurvább eset mégiscsak az, amikor maga Maura a fő gyanúsított egy gyilkossági ügyben, és ebben az sem segít, hogy kiderül vér szerinti apjának kiléte is. Még szerencse, hogy az egységből senki nem gondolja, hogy valóban Maura lenne a gyilkos, de ezt azért be is kéne bizonyítani.
A negyedik évadnál nem csak a variálás miatt morgok, hanem a hátravetett négy epizód minősége is bőven hagy kívánnivalót maga után. Az eddigi okosan és finoman felépített szálakból építkező szériába itt most több olyan eseményt is bedobtak, ami nem volt felvezetve – ráadásul egy az egyben baromságnak hat. Túl sok mindent akartak belezsúfolni abba a négy epizódba és elvesztették azt a finom és kényes egyensúlyt, amit a Született detektívek olyan profi módon birtokolt.
A végét pedig egy igazi tragédia árnyalta be, ugyanis Barry Frostot játszó színész, Lee Thompson Young öngyilkosságot követett el Los Angeles-i otthonában. Kevesen tudták, de Youngnál bipolaritást és depressziót diagnosztizáltak. Most gondoljunk bele egy pillanatra, hogy micsoda nagyszerű színész az, aki még így is képes minket nézőket megnevettetni. Nekem hiányozni fog, és tudom, hogy az egész stáb így érez, a Paramount stúdió pedig ígéretet tett, hogy méltó módon búcsúztatják el a képernyőkön.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback