Igen, ezt a könyvet is most olvastam másodszorra – bár, mivel egy Castle-könyvről van szó, gondolom, ezzel nem sok embert leptem meg.
Cassidy Towne New York ügyeletes pletykagépe, aki, hála cikkeinek, számos ellenséget szerzett magának az évek folyamán. Így talán az sem meglepő, hogy a hölgy nem természetes halált hal – az már viszont érdekesebb, hogy saját lakásában gyilkolták meg, amit utána metodikusan feltúrtak, mintha kerestek volna valamit. Nikki Heat él-hal az ilyen ügyekért, azért viszont már kevésbé van oda, hogy nem ő az első a helyszínen – ugyanis újságíró exe, Jameson Rook (akivel amúgy Nikki pont a róla írt cikk miatt szakított) már Ms. Towne lakásán várja. És, mivel Rook az utóbbi heteket a pletykagyáros követésével töltötte, kiharcolja, hogy segíthessen Nikkinek a nyomozásban, hátha az együtt töltött idő alatt sikerül kibékítenie.
Mint ahogy már említettem a Hőhullámról írt cikkemben, a sorozat második kötete erősen ráver az elsőre. Nem tudom, pontosan miért, de ennél a regénynél kevésbé éreztem azt, hogy csak a TV-sorozat rajongóinak írták – ez a könyv már önmagában is szépen megállja a helyét, bár a számos aranyos kis utalás igazi csemege a rajongóknak. A történet kellemesen komplex, van benne jó pár érdekes karakter, akik sosem feketék vagy fehérek, sokkal inkább a szürke különböző árnyalataiban pompáznak (a szóvicc nem szándékos, becsszó.): van egy ex-drogos rock/popsztárunk, akit kínoz a lelkiismeret; egy baseball-játékos, aki ugyan milliókat osztogat szét jótékony célokra, de az éjszakai életet is nagyon jól ismeri; egy régi kedves, akinek talán hátsó szándékai vannak – és még folytathatnám. A gyilkos felfedéséhez vezető út szépen fel van építve, a tetőpont pedig olyan profin van megírva, amivel nem sok könyv büszkélkedhet mostanában. Aztán még kapunk egy aranyos, lassú, pihentető zárójelenetet, amire, ha engem kérdeztek, nagyon sok könyvnek szüksége lenne.
Persze nem egy tökéletes könyvről beszélünk – példának okáért Holly Flanders (az áldozat balkézről született lánya) története egészen befejezetlennek érződik, arról nem is beszélve, hogy az egész karakter szinte teljesen felesleges. Persze ezt is meg lehet magyarázni, ha a fikcionális Richard Castle fejével gondolkodunk: Holly karakterét minden bizonnyal Scarlettről mintázta a „Holtan is szeretlek” című epizódból (második évad, kilencedik rész), aki először maga is áldozatnak tűnik – a lány, aki azért jön a nagyvárosba, hogy valóra váltsa az álmait, ám végül kénytelen a szexiparban dolgozni, hogy megéljen valamiből –, ami miatt Castle együtt érez vele, ám az epizód végén kiderül, hogy a lány volt a gyilkos. Úgyhogy gondolom, túl fájdalmas lett volna Castle számára lezárni Holly történetét.
És ha már olyan dolgokról beszélünk, amik fájnak Castle-nek: még szép, hogy Demming is megjelenik a regényben. Vagyis pontosabban a karikatúrája, „Defektív Schlemming”, akit mindössze Raley és Ochoa említ meg egyszer, akkor is gúnyosan, felemlegetve egy sztorit, miszerint Schlemming egyszer belement a polgármester limójába.
Úgyhogy igazából vicces a sorozat kissé átdolgozott jeleneteivel találkozni az oldalakon, de hogyha nem is veszi ezeket észre az ember, a történet még akkor is működik, méghozzá meglepően jól. A sztori jó, a viccek betalálnak, a szereplők szerethetők, a románc egyszerre cukormázas és hihető (bár nem mondtam volna nemet némi tizennyolcas karikás tartalomra).
Zárásként pedig csak annyit, hogy egy nagyon jó kis könyv ez, még második olvasatra is. A tényleges írók, mire ehhez a könyvhöz jutottak, végre megtalálták a hangjukat, ami király, és jár is nekik a nagy-nagy köszönet ezért a regényért.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
