Igen, tudom, rossz szokás egyből a lecsóba csapni, de itt most muszáj volt. Nem az, hogy nem szeretem az előző három filmet, de kalibere, hossza és stílusa miatt most ő kerül a színpadra. Következő versenyzőnk Luffy és társai a Dead End Adventure-ben.
Alapvetően, ha bármi olyannal találkozom, ami a One Piece-szel kapcsolatos, akkor madarat lehet velem fogatni és ez külön igaz a filmekre. Mindegyiket imádom, de a negyedik különösen is a kedvencem. A történet maga remek: egy halálos verseny, ördögi ex-haditengerész ellenfél, bosszúálló bátyus. Kell-e ennél több egy remek filmhez? Sok bunyó, és némi dráma is persze – de itt ezek is remekül vannak elosztva abban a kilencven percben, ami megadatott neki.
Ha a sorozat idősíkján kéne elhelyezni a történetet, nem sokkal az Alabasta-Arc után járunk, miután Luffy győzedelmeskedett Crocodile felett – és már megint üldözik a mostanra már Nico Robinnal kiegészült bandát. De megszokott csapatunk mellett kiemelt szerepet kap az alvilági körökben csak kalózhóhérként ismert, fiatal Shuraiya, akinek feltett célja, hogy a film főellenségén – Gasparde-on – bosszút álljon, valamint még egy kisfiú (!), Anaguma is csapódik a kalózbandához. Bár eléggé ingerelt a kiskölyök, éreztem a létjogosultságát a történetben.
És, ha már a jókat végig tekintettük, most jöjjenek a rosszak: Gasparde, aki – és ilyet én ritkán mondok – az egyik leggonoszabb, legőrültebb, leg hatalommániásabb rosszfiú az összes One Piece antagonista közül – pedig arról a listáról nehéz kiemelkedni. Volt tengerész, de hatalom és rombolás miatt kalózzá vált, ám a kalózlétet sem tartja tiszteletben, velejéig romlott alak, nála még Hody Jones is normálisabb. Ám elkövet egy nagyon nagy hibát: tönkreteszi Luffy kalapját, és aki ismeri a sorozatot, azt tudja, hogy ez a fiú szemében megbocsájthatatlan bűn. Így Gasparde le lesz verve, a világ meg lesz mentve, és hű tengerészeink tovább üldözhetik Luffyékat.
Remek film a Dead End Adventure, hőseink hozzák a szokásos formájukat, és bevallom: kár, hogy Shuraiya csak ebben a filmben szerepel, pedig igazán szerethető karakter, és sokat elárulok azzal, ha azt mondom, hogy engem Ace-re emlékeztet. Mindkettő nagybátyó, erős, feneketlen gyomrúak, és a jellemük is hasonlóan badass. A nagytesóké a világ!
Veteránoknak újranézni kötelező, akik meg csak most ismerkednek a One Piece világával, azoknak is erősen ajánlott film. A poénokon lesz nevetés, bár a sírást nem garantálom, de hogy remek kis időtöltés, az biztos. Kérek még kaját!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback