A mai végre egy sokkal vidámabb, és egyben felszabadultabb rész is, azonban a megdöbbentő fordulatok most sem maradtak el.
Cameron szabadságáról tér vissza, amire Joe „kényszerítette”. Rá is fért a lányra, hiszen a kód írása közben majdnem összeroppant – mondjuk ebben bőven benne volt Joe keze is. Visszatérve az irodába azonban új arcokkal találkozik, némelyikük pont olyan fura, mint ő, de van egy programmenedzser, aki leginkább egy karót nyelt, hatalommániás törpére hasonlít. Cameron természetesen ezt rosszul viseli, és azonnal rohan Joe-hoz, aki válaszul ismerteti őt a tényekkel. Úgy van, Cameronnak meg kell tanulnia csapatban dolgozni, aminek persze nem örül – én megértem, szerintem is sokkal nyugisabb volt abban a raktárhelyiségben, távol mindenkitől.
Gordon és a többi mérnök még mindig a hűtési problémán dolgozik, mikor is hirtelen kipattan a fejéből a mentőötlet: cseréljék le a kijelzőt egy modern TFT-s verzióra – a huszonegyedik században ezt a két szót biztosan nem hallhatnánk egymás mellett. Azonban van egy kis bökkenő, mivel ez egy teljesen újfajta technológia, és ebből kifolyólag igen drága holmi. Gordonnak azonban sikerül kontaktot találnia, és le is szervezi a találkozót a japánokkal.
Joe-nak persze csípi a csőrét, hogy Gordon nélküle szervezkedett, de belátja, hogy a várva várt úttörő számítógéphez erre van szükség. Az esti vacsora azonban felemásra sikeredik –Gordonnak nem szabad innia, és itt el is gondolkoztam, hogy vajon mi lenne a férfival, ha nem lenne mellette a gyönyörű, zseniális felesége? Tippem szerint már régen éhen halt volna.
A városba érkezik az idősebb Joe MacMillan, és rendesen felkavarja fia érzelmeit, aki már így sincsen jó állapotban, hiszen csúnyán megverték, ráadásul parkoló pályára állították a tárgyalások során. Azonban ez nem tartott sokáig, hiszen a férfinak olyan beszélőkéje van, hogy képes bárkinek bármit eladni.
Ezt a megveretés dolgot még mindig nem tudtam magamban letisztázni. Feltételezem, John terve volt, hogy ezáltal megtörje Joe-t, és a helyére utasítsa. Azonban az még mindig nem világos nekem, hogy egyáltalán hogyan jutott ez eszébe, és tulajdonképpen mit is várt ettől? Ráadásul most vissza is nyalt a fagyi rendesen, ezáltal meg pláne semmi értelme nem volt a dolognak.
Donnát még mindig imádom, bár most kevés játékidőt kapott. Cameron tett pár lépést afelé, hogy megkedveljem, vagyis inkább hogy kevésbé utáljam, de tényleg örülök a próbálkozásainak. Lee Pace egyszerűen zseniális színész, az arca minden rezdülésével átéli a szerepet, a testbeszéde tökéletes – minden fájdalmat elhittem, amit a karaktere érezhetett.
A buli a végén nekem nagyon bejött, ha manapság is ilyet tartanak Texasban, akkor szívesen kiruccannék oda is. A játék pedig, amivel a programozók játszottak, igazi geek klasszikus, szerepelt már az Agymenőkben és a Chuckban is – eszetekbe jut a neve, vagy eláruljam?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!