Ismételten újraolvasás esete forog fenn. Mert megtehettem. És mert Castle–elvonási tüneteim vannak. És mert folyton cukkolt a könyv a polcról. Úgyhogy ja, újraolvastam. (Meg lehet kövezni.)
Nikki Heat, a New Yorki-i rendőrség gyilkossági nyomozója, aki éppen annyira szexi, mint profi, új ügyet kapott: egy jól menő ingatlanmágnás zuhant le hatodik emeleti lakásának erkélyéről, és nagyon úgy néz ki, hogy nem ugrott, hanem valaki segített neki. Az ügy még egész hétköznapi is lehetne Heat nyomozó számára, ha nem lihegne ott a nyakában Jameson Rook. Rook, a kétszeres Pulitzer-díjas újságíró, aki ha éppen nem a csecsen lázadók közt tölt el egy hónapot, akkor Bonóval bulizik, éppen a New York-i rendőrség munkájáról kíván cikket írni, és ezért, kutatómunka címszó alatt, egy ideig árnyékként követi Nikkit és csapatát, a nő legnagyobb bánatára. Ám hála a várost megtámadó hőhullámnak, hőseink már az elején erősen gondolkoznak azon, hogy megszabaduljanak ruháiktól…
A Hőhullám egy kellemes kis könyv, ezzel nem vitatkozom, viszont van egy hibája, ami kifejezetten zavar: nem működik önmagában. Persze, jó a nyomozás, jók a gyanúsítottak, az indítékok, a csavarok… Minden jó. Az, ahogy a gyilkosságok összefonódnak a műkincsrablással és a sikkasztással – kudos. Az remek volt. Úgyhogy a sztori bűnügyi része miatt egyáltalán nem panaszkodom.
És mégis ezzel egy időben, a könyv szinte egésze alatt úgy éreztem, mintha a Castle első évadának regényváltozatát olvasnám. A könyv írói túlságosan a sorozatra, a sorozat rajongóira építettek, és így a regény elvesztette az önállóságát. Nagyon in medias res kezdünk, mikor is Rook már ott is van, és mindössze egy kétmondatos magyarázatot kapunk a jelenlétére – végül is a nézők/olvasók már tudják, Castle hogy kezdett a Tizenkettesekkel dolgozni, úgyhogy minek mondják el még egyszer? Valamint minek vesződjenek a karakterek külsejének leírásával? Mindenki tudja, hogy néznek ki a színészek. Az írók néha még azt is ránk bízzák, hogy mi képzeljük el a karakterek hangsúlyát, arcjátékát, mindezt az alapján, amit megtapasztaltunk a sorozatban, és így néha egy fél-, vagy akár egy egész oldal is tiszta dialógus lesz, mindenféle narráció nélkül.
Mindezt összefoglalva, a Hőhullám egy nagyszerű könyv azok számára, akik szeretik a Castle-t, azoknak viszont már kevésbé, akik életéből kimaradt a sorozat. (Szerencsére a továbbiakban javulnak a dolgok – a negyedik kötet, a Frozen Heat például már lélegzetelállító, és önmagában is tökéletesen működik.)
…Viszont egy kicsit még szeretném folytatni a cikket, ha nem baj, és szánnék pár sort a könyvben megbúvó pszichológiára, mivel az kifejezetten érdekes.
Szóval mondjuk azt, hogy a regényt Castle írta, és mivel Nikki gyakorlatilag Beckett, így hát Rook is gyakorlatilag Castle – és így Castle megtehetné, hogy Rook/maga gyakorlatilag tökéletes legyen, hogy így bejöjjön Nikkinek/Beckettnek, és Rook mégis ugyanazokat a hibákat követi el, ugyanazokaz a kis idegesítő hülyeségeket műveli, amit Castle: türelmetlen, kezelhetetlen, mindig viccelődik, nevekkel dobálózik, szívességeket kér… Ha még ezek után is azt mondjuk, hogy a könyvet Rick Castle írta, akkor azt is ki kell jelentenünk, hogy a pasasnak lenyűgözően tiszta önképe van, és bír egy egészséges önkritikával. És mindemellett Beckettet is tisztán látja – mert bár Nikkinek is megvannak azok a vonásai, amik csakis rá jellemzőek, azért Beckett is egyértelműen meglátszik a karakterében: a nagyszerűség és a badass-ség, amit Castle lát benne keveredik a kínjával és fájdalmával. És ez, drága barátaim, egyszerűen lenyűgöző.
…Meg persze ott van az a bizonyos „verbális maszturbáció” is a regényben, amiről Natalie Rhodes beszél a ‘Nikki Heat’-ben (a harmadik évad tizenegyedik epizódjában): Castle legmélyebb vágyait írja bele a könyvbe, bár, hogy őszinte legyek, nem bántam volna, ha annak a bizonyos 105. oldalnak egy tizennyolcas karikás verzióját kapjuk a tizenkettes karikás helyett, ami végül feltűnik a könyvben.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback