Pár héttel ezelőtt megdöbbenve tapasztaltam a tényt, hogy nem mindenki látta a „pitét”, sőt, kisebb magyarázatra is szorult az elnevezés. Úgyhogy ezúton kérem (pontosabban felszólítom) minden olvasómat, hogy miután elolvasta ezen sorokat, ha látta, ha nem, vegye elő a filmet és nézze meg!

Főhőseink egy átlagos kisváros átlagos középiskolásai, akiknek – hála a tomboló hormonoknak – állandóan a szexen jár az eszük. Kevin Myers (Thomas Ian Nicholas) szerencsés helyzetben van, hiszen a barátnőjével Vickyvel (Tara Reid) már igen közel járnak a témához. Paul Finch (Eddie Kaye Thomas), aki kissé sznob és antiszociális, irtózik mindentől, és még mindig nem tudta rávenni magát az iskolai illemhely használatára – magyarán mindig hazarohan. Jim Levenstein (Jason Biggs) talán a legbénább srác a világon, akit az apja (Eugene Levy) próbál szexuális téren felvilágosítani, amiből persze kínos beszélgetések születnek. Chris „Oz” Ostreicher (Chris Klein) a lacrosse-csapat sztárjátékosa, de halványlila gőze sincs arról, hogyan is kell bánni egy nővel.

Ők négyen szövetséget kötnek, hogy az utolsó évüket lezáró bált követő bulin (amit Stifler szervez) mindannyian elvesztik szüzességüket. Az egyetlen, aki volt valaha nővel, és valamelyest a barátjuknak mondható, az Steven Stifler (Seann William Scott), ő viszont már szinte sportot űz belőle, hogy minden lányt megkapjon. Elkezdődik a versenyfutás a srácok között – a „csajozási” módszerek kicsit sem hasonlítanak egymásra, sőt, inkább hanyatlásba dönti a fiúkat, de ők nem adják fel. Céljuk felé vezető útjuk közben fura szituációkba keverednek, segítséget kérnek, hazudnak, és trükköznek is.

Már annyiszor láttam a filmet, hogy végigmondom a szövegkönyvet, mégis képes vagyok újra elővenni és megtekinteni, de mindennek a tetejébe még jót is röhögök rajta, ugyanis tizenöt év távlatában sem kopott meg a fénye. A karakterek szerethetőek és utálhatóak egyszerre, néha hülyeséget csinálnak, de pont ettől valódiak, hiszen középiskolások.

Mindenki számára megdöbbentő kijelentést teszek, nekem Stifler a kedvencem (most komolyan, van, akinek nem?), bár valószínű, ha személyesen ismerném, nem lennék ilyen jó véleményen róla, de így képernyőn arat a srác. A szöveg, amit lenyom, hogy elérje a lányoknál, amit akar egyszerre viccessé és ugyanakkor szánalmassá is teszi a figurát, de ez az ellentmondás élteti. Seann William Scott nemcsak „pite” filmekben szerepel, de legtöbbször ezt a karaktert kell eljátszani (a Példátlan példaképekben is).

Legutóbb megpróbálkoztam az eredeti nyelven megnézni a filmet, de azt kell, mondjam nem olyan jó, mint a szinkronos verzió. A poénok sokkal élesebbek és harsányabbak magyarul, mint angolul.

A film nem csak hatalmas siker lett, hanem igazi kultikus mozi, ami azóta már klasszikusnak számít. Az Amerikai pitének köszönhető megannyi tini vígjáték, ami a szex körül forog, de higgyétek el, egyik sem tudott az eredeti magasságához felérni. Népszerűségét mutatja, hogy még három rendes (Amerikai pite 2, Amerikai pite – Az esküvő, Amerikai pite – A találkozó) és négy rettenetesen gagyi folytatást élt meg.

Most pedig filmnézésre és röhögésre fel!

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!