Ben Stillernek manapság kissé megkopott a fénye, amióta áttért a főleg altesti poénok gyártására – az én szememben is egyaránt lecsúszott. De ez a film visszahozta bennem a reményt, hogy bizony Bennek van még keresnivalója a filmiparban, tud ő, ha akar – vagy ha végre egy rendes történetet kap. Már most szögezzük le az elején, ugyan vígjátéknak hirdetik a filmet, de ez igazából egy kőkemény paródia. Tele kisarkított karakterekkel, bizarr szituációkkal és ötvenszer látott jelenetekkel – és mindezeket jól alkalmazza.
Evan (Ben Stiller) a kertvárosi férfi mintapéldánya: közösségi szervező, sikeres üzletember, boldog férj. A közösség elismert és oszlopos tagja és egy bevásárlóközpont büszke tulajdonosa, az a fajta ember, aki ismeri névről minden alkalmazottját, örül azok sikereiknek és bűbájos mindenkivel. Az éjszakás biztonsági őrt azonban brutálisan megölik a munkahelyén, Evan ezért úgy dönt, hogy polgárőrséget szervez.
Akad is rá három jelentkező: Bob (Vince Vaughn), aki nemrég költözött a városba, igazi parti arc, és a tini lányáért halálosan aggódó apuka; Jamarcus (Richard Ayoade) külföldről érkezett az országba; Franklin (Jonah Hill – basszus, de jól néz ki így lefogyva), akit nem vettek fel sem katonának, sem pedig rendőrnek, és persze még mindig az anyjával él.
Természetesen senki sem tekinti őket valódi rendfenntartónak, úgyhogy a rendőrök kiröhögik őket, egy öregember puskával fenyegetőzik. Sőt, még egy csapat tini is megdobálja a srácokat tojással. Evan lefutja az egyiket és elkapja, aztán beviszik a rendőrségre a tojással dobálót, mindezt olyan büszkén teszik, mintha egy sorozatgyilkost kaptak volna el.
A gyilkosságok szaporodnak, a négyes pedig nem hisz a szemének, mikor kiderítik ki is a tettes – de azért rendre fotózkodnak vele. Aztán mikor rájönnek, hogy csak ők állnak az útjában az ufó inváziónak, összeszedik magukat és mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a katasztrófát.
Ezek négyen annyira retardáltak néha, és ezt mégis viccesen adják elő. Nagyokat röhögtem a film alatt, a sci-fis kiszólásokért pedig egy hatalmas piros pont jár az íróknak, mert úgy sikerült beépíteniük a szövegkörnyezetbe, hogy nem volt benne egyáltalán idegen. És igen, a srácok akkor is belenyúlnak a zöld trutyiba és tehenet robbantgatnak, meg a kocsiban vizelnek. A hab a tortán, amikor a vásárlók között próbálják kiszúrni az idegeneket: természetesen csupa általános dolgot látnak furának – amik így jobban belegondolva, tényleg furák.
Egyedül Vince Vaughnnal volt bajom, azonnal átváltott viccesből alpárivá és idegesítővé, mintha nem tudna kilépni ugyanabból a szerepből, amit már vagy jó tíz éve elkezdett a filmiparban. Sosem tartozott a kedvenc színészeim közé, de amit manapság művel, az tényleg túlmegy minden határon. Lehet vissza kéne kicsit térnie a komolyabb filmekhez, mert a vígjátékokban már egyáltalán nem tud újat mutatni.
Jonah Hill fantasztikus, úgy képes hoznia az agresszív mama-kedvencét, hogy még vicces is. Nagy tehetség, kedvelem a filmjeit – kivéve a The Sittert az ugyanis rettenetes –, mert a szerepek, amiket kap elég széles skálán mozognak és ügyesen is formálja meg a karaktereit.
Nem tudom eldönteni, hogy a filmet nekünk nézőknek szánták, vagy csak a szereplők együtt akartak tölteni egy kis időt, röhögve és szórakozva. A történet egyszerre vicces, alpári és néha még undorító is – mégis működik, az első perctől az utolsóig.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
