Bár mondhatnám, hogy ez a magyar cím egy poén része a filmben. De nem tehetem, ugyanis ez lett a „fordítása” a The Sitternek. Vajon más is elgondolkodott már azon, hogy direkt adnak-e ilyen borzalmas címeket a filmeknek?
Noah Griffith (Jonah Hill) egy kedves, kövér és lusta srác, aki kibukott az egyetemről, munkája nincsen és persze dolgozni sem akar, így az anyjával él együtt, aki bizony már nehezményezi ezt a felállást – teszem hozzá, hogy teljes joggal. Sandy (Jessica Hecht) ügyes, ám eléggé átlátszó trükkel végül is ráveszi fiacskáját, hogy menjen el helyette és legyen ma este a Pedulla gyerekek bébiszittere. Noah pedig szembetalálja magát három igencsak furcsa gyerekkel: Slater (Max Records) aki mentális zavarokkal küzd, és alig akar kimozdulni a házból; Blithe (Landry Bender) aki kislány létére Paris Hiltonra akar hasonlítani; Rodrigo (Kevin Hernandez) az örökbefogadott fiú, akinek a kedvenc elfoglaltsága a rombolás – bár az is tény, hogy igazán ügyes és érdekes stílusban csinálja.
Noaht ráveszi a barátnője, a dögös és bunkó Marissa (Ari Graynor), hogy az estét inkább vele töltse el egy buliban, mintsem a három gyerkőcre vigyázva, de azért előtte a srác szerezzen be neki egy kis „party kelléket”. Igen, Noah tényleg van olyan hülye (vagy kétségbeeset), hogy a gyerkőcökkel felpakolva elinduljon a buliba, ami a város átellenes oldalán van. Közben persze összeakasztja a bajszát a drogdílerrel (akit a dögös Sam Rockwell játszik), ellopják a kocsiját (ami meg a gyerekek szüleié), egy idő után pedig már mindenki őt üldözi. A gyerkőcök meg ezalatt jobban megismerik saját magukat és egymást is, Noah pedig közreműködik ebben a testvéri nagy összeborulásban – amit persze nem így tervezett.
A legnagyobb baj a filmmel – ne aggódjatok, lesz több is –, hogy maga sem tudja, ki a valódi célközönség: a kicsiknek túl sok benne a szex és a drog, a tiniknek nem elég botrányos vagy éppen alpári, a felnőtteknek meg pont, hogy túlságosan alpári. Én tényleg imádom „amerika kedvencét”, azaz Jonah Hillt, de ez valami szörnyű produktum lett. És azt tényleg képtelen vagyok felfogni, hogy ki az a marha, aki három gyerekkel a felügyelete alatt indul el bulizni, egyszerűen nem hiszem el, hogy van ilyen hülye a világon – és itt gyakorlatilag meg is bukott nálam a történet.
A karakterek laposak, egysíkúak, és élettelenek, a végére pedig homlokegyenest másképpen viselkednek, ami ezáltal teljesen karakter idegenné válik. Mondjuk a három gyerkőc tényleg édes, ügyesen hozzák a szerepüket, na, nem mintha ez olyan nagy munka lenne, de akkor is kijár érte a dicséret. Mondanom sem kell Sam Rockwell remek, mint mindig, de hogy mi vette rá őt arra, hogy ezt a drogos-bokszoló-gengszter figurát elvállalja, az örök rejtély marad.
Amolyan szódával elmegy kategória a The Sitter (és csakazért sem fogom a magyar címén emlegetni), de ne várjatok tőle túl sokat. Ha pedig túl akartok rajta jutni, akkor javaslom a tekerés gomb használatát minden ötödik percnél.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback