Sok, valóban nagyszerű és kifogástalanul megírt sorozatot láttam már, amikben a színészek remekeltek, a történet pedig túlmutatott egy tv-sorozat színvonalán. Ezen erények nagy részével nem rendelkezik a Született detektívek, itt ugyanis mind a színészek, mind a történet átlagos, a nyomozásban sincs semmi extra, de mégis van valami, amit ez a sorozat nagyon tud: szórakoztató, hatvanpercnyi színtiszta kikapcsolódás!
Jane Rizzoli nyomozó (Angie Harmon) a gyilkosságaiknál dolgozik, ahol főnöke igazi ritka kincsként tekint rá. Dr. Maura Isles (Sasha Alexander) törvényszéki halottkém – ő végzi és felügyeli a rendőrségi boncolásokat és a labormunkát. A két hölgy legjobb barátnők, pedig nem is lehetnének különbözőbbek. Jane gyakorlatias és kényelmes jellem, aki nem viseli jól a kötöttségeket. Nem túl jómódú családból származik, apja egyszerű vízvezeték-szerelő. Vele ellenben Maura minden információt magába szív (és már szinte mániákusan beszél róluk), a divat a mindene, gazdag családból származik és képtelen hazudni. Ők ketten egy elválaszthatatlan páros, jóban és rosszban egyaránt.
Jane jelenlegi társa, Barry Frost (Lee Thompson Young) rendelkezik a szükséges technikai tudással, ami bizonyos bűnügyekben elengedhetetlen, míg Vincent Korsak (Bruce McGill) a rutinos „öreg róka” a csapatban és Jane volt partnere a gyilkosságiaknál – Vince mentette meg Rizzoli nyomozót egy sorozatgyilkos, Charles Hoyt karmai közül, aminek zord emlékeztetőjét Jane még mindig a kézfején viseli.
Mint már említettem az elején a sorozatot, ha elemeire bontanánk, akkor kapnánk egy rakás klisét és ócska alkatrészt, ellenben ha összerakjuk, akkor kapunk egy imádnivaló műsort, tele élettel és happy enddel. Nos, igen, itt valóban minden jól alakul, bár sokszor nem pont úgy, ahogy számítani lehetne rá. A humor az egyik legfőbb mozgatórugója a Született detektíveknek, ami természetesen a két főszereplő hölgynek köszönhető, de azért a többi szereplőt sem kell félteni.
A sorozatban nagy szerepet kap a család, leginkább Rizzoliék. Az első évadban még csak Frankie-vel (Jordan Bridges) találkozunk a testvérek közül, de kapunk egy nem túl bujtatott utalást arra vonatkozólag, hogy mi van a másik fivérrel, Tommyval. Jane édesanyja, Angela Rizzoli (Lorraine Bracco) egyszerűen imádnivaló – a tökéletes tyúkanyó, aki folyton lerendezi a lányát, ám ha valaki bántani merészeli, akkor anyatigrisként védi őt.
Jordan Bridges (az a mosoly levett a lábamról) mellett Sasha Alexander a kedvencem, őt már az NCIS – Tengerészeti helyszínelőkben is imádtam, és miután kiírták a sorozatból, nem is néztem többé.
Általában egy epizód, egy bűneset a képlet itt, ezeket pedig nemcsak a modern technológia vívmányaival vagy a labor technikusok szemfülességével oldják meg, hanem a kemény nyomozati munka, és nem ritkán a szerencse is közrejátszik abban, hogy az eseteket le tudják zárni. Azért nagy ritkán sikerült eltalálnom, hogy ki volt a tettes, de a legtöbb esetben tippem sem igen akadt, ám ahogy haladt előre az epizód, egyre jobban kirajzolódott a tettes. Az ilyen sorozatokat pedig imádom, mert van időm agyalni a megoldáson.
Ami igazán tökéletes a sorozatban, az az egyensúly: mindenből pontosan annyi kerül bele, hogy működjön – sem több, sem kevesebb. Az első évad azonban még itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után, de ígérem, hogy a második évadra beindul ez a remek kis sorozat. Bárkinek, bármikor nyugodt szívvel ajánlom!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback