Nos, tisztázzuk még az elején, hogy én ezt a filmet határozottan nem szeretem. No, de akkor miért van itt? Na, hát azért van itt, mert ettől függetlenül ez egy nagyon fontos film és annak idején elég nagy durranás volt, csak én nem szeretem, ha a filmeket azzal adják el, hogy az embernek felfordul a gyomra – bár nálam ezt eddig nem sikerült elérni.
Tulajdonképpen ezt a filmet már azzal elrontottam, hogy előbb láttam a Scary Movie-verzióját, mint az eredetit és ezek után gyakorlatilag képtelenség volt komolyan venni. Ez persze van, ahol előny, mert a Jelektől azóta nem félek, hogy láttam a paródiát és ez némileg megnyugtató hatással volt az idegeimre, de a fordított sorrend nem nyerő.
Igazából a sztori nem egy olyan óriási valami. A főszereplő kislányt, Regant megszállja az ördög és egyre furcsább és ijesztőbb dolgokat csinál, míg be nem látják, hogy ez így nem mehet tovább és ezt a dolgot sürgősen meg kell szüntetni. Természetesen, mint minden jó szülő, orvoshoz szaladgál a kiscsajjal, akik viszont semmit nem tudnak kezdeni az ismeretlen eredetű kórral, míg már annyira eldurvul a helyzet, hogy ideje egy jó kis ördögűzésnek.
Ami nagyon jó, és amit nekem is el kell ismernem, az a színészi játék. Tényleg mindenki azt csinálta, amit kellett, hihető, amit előadnak, nem esnek ki a szerepükből és nem válnak nevetségessé sem. Komolyan, ebből a szempontból annyira a helyén van minden, hogy szívem szerint még a bejárati ajtót is megdicsérném, amiért azt csinálja, amit egy ajtónak kell.
Amiért én nem szeretem, az egész máshol keresendő. Én kedvelem a polgárpukkasztást, tényleg, de azt nem, ha valaminek az a reklámja, hogy az egyházzal kerül összetűzésbe. Persze, jó dolog fricskázni, Madonnának is bejött, meg Lady Gagának is csak ez számomra annyira nem olyan nagy dolog. Az az igazság, hogy ők szeretik felkapni a vizet elég sok mindenen, nem olyan nehéz felidegelni őket, szóval nem gondolnám, hogy ettől bárki menő lesz. Legyen szuperhős, akkor elmondhatjuk, hogy tett valami erőfeszítést, de ez nem az. Azt nem teszem hozzá, hogy újabban ez a divat és ettől unalmassá válik a jelenség, mert akkoriban még nem volt annyira általános. De ez kábé annyira „nagy” erőfeszítést igényel, mint megverni a kisebbet. Semmi megerőltető nincs benne.
Továbbá, mint fentebb említettem, nem vagyok oda azért, ha valamit úgy adnak el, hogy azt akarják, hogy visszaköszönjön a vacsorám. Nekem elég jó gyomrom van, még a Grotesque című filmet is végigkajáltam, de egy horror attól legyen ijesztő, hogy megijedek, nem attól, hogy a gyomromat akarja kitakarítani. Ennek van egy külön kategóriája a horror műfaján belül, így én a hányást oda tartogatnám, nem keverném bele a normális horrorfilmekbe. A gore az legyen gore, az ijesztő meg legyen ijesztő. Ez két külön kategória, amit én nem kevernék össze, mert így a két típus rajongói nem lesznek elégedettek.
Igen, tudom, most mindannyian utáltok, hiszen az Ördögűzőt mindenki szereti és dicséri, de sajnálom, nálam nem igazán érte el a kívánt hatást, attól függetlenül, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy miért van ott ez a film, ahol. Egyszerűen én más típus vagyok. Viszont minden valamirevaló rajongónak meg kell néznie legalább egyszer, egyrészt mert klasszikus, másrészt mert elég gyakran használják hivatkozási alapnak is (többek között az önként jelentkezők, akiket állítólag megszállt az ördög). Emellett némileg valós eseményeken alapul, ugyanis egy epilepsziás, skizofrén kislányon valóban végrehajtottak egy ördögűzést, amibe belehalt. Végül a családja elköltözött és a szomszédok még a házat is porig égették, nehogy visszatérjen.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback