Az igazat megvallva, ha mélyen a lelkembe nézek, azt kell mondanom, hogy nem igazán vagyok oda az animációs filmekért. Valahogy nagyon kevés ebbe a kategóriába eső alkotás van, ami úgy igazán levesz a lábamról, és ha róla kérdeznek, akkor azt felelem, hogy igen, ez egy nagyon jó film. De aztán ott van az Így neveld a sárkányodat, amit tízedszerre is ábrándos vigyorral nézek végig, és amit ha valaki meg mer szólni, azt felbőszült anyatigrisként szedem szét.
Hibbant sziget nem éppen egy kellemes hely – kinn van a semmi közepén, hideg is van, ráadásul folyton megtámadják a sárkányok. Itt él Hablaty, a törzsfőnök eszes, kissé ügyetlen, ám nagyon szarkasztikus fiacskája, aki valahogy sehogy sem képes beilleszkedni a többi viking közé – kezdjük ott, hogy amíg körülötte mindenki mindent izommal próbál megoldani, addig ő az eszét favorizálja. Ám Hablatynak így is minden vágya, hogy bebizonyítsa társainak és apjának, hogy igenis, ő is ér valamit, akkor is, ha nem egészen olyan, mint a többiek. Persze azzal is tisztában van, hogy ennek csak egy módja van, méghozzá az, ha megöl egy sárkányt. Összes is eszkábál egy speckó gépet, amivel sikerül is foglyul ejtenie egy fenevadat – méghozzá nem is akármilyet, hanem egy ritka és veszedelmes Éjfúriát –, ám mikor arra kerülne a sor, hogy ledöfje, rájön, hogy képtelen megtenni, és elengedi az állatot. A sárkány viszont megsérült és nem tudja elhagyni a szigetet, aminek folytán Hablaty végül úgy dönt, ahelyett, hogy végezne vele, megpróbál összebarátkozni az Éjfúriával.
Ez az a film, ami egyszerűen tökéletes. Igazából nem is tudom, mi mást mondhatnék róla. Megvan a történet gyönyörű íve – bevezetés, bonyodalom, tetőpont, megoldás, levezetés –, vannak sokszínű, szerethető karakterek– akik közt vannak mélyebbek, és vannak sekélyesebb, comic relief-figurák is –, akik fejlődnek, és vannak hibáik, és azokon vagy túlteszik magukat, vagy nem, van finom humor – mind vizuális, mind verbális –, van üzenet, van csodaszép grafika.
Na, mert igen, a grafika. Az emberi szereplőket sikerült pont úgy eltalálni, hogy bár éppen elég „emberszerűek”, mégis komikusak, ám nem néznek ki úgy, mintha egy hároméves óvodás tervezte volna őket. A hátterek, a tájak lélegzetelállítók, mint ahogy a részletek is – elég csak megnézni a milliónyi szőrszálat Hablaty mellényén, vagy éppen a közelit Fogatlan szeméről. Apropó, Fogatlan – a sárkányok dizájnjai egyszerűen fenomenálisak. Le a kalappal azok az előtt az alkotók előtt akik ilyen sokszínű karaktertervekkel tudtak előállni.
A történetre visszatérve talán még annyit még elmondanék, hogy két szinten is működik – ahogy minden jó (gyerek)filmnek működnie illene: egyrészt ott van egy felső réteg, ami aranyos és szórakoztató, és mindenkit leköt, alatta viszont ott van egy mélyebb, valós lelki problémára épülő jelentés, ami egy nagyon is életszagú konfliktushoz vezet a karakterek közt. A vége pedig meglepő és merész, és arra készüljetek fel, hogy borsózni fog tőle a hátatok, és még lehet, hogy el is pityergitek magatok.
Azt hiszem, ennyit szerettem volna mondani. Ez kifejezetten az a film, amit egyszerűen kötelező megnézni, mert fenomenális – szórakoztat és tanít egyszerre. Kérem szépen, itt vitának helye nincs – tényleg nincs, ha jót akartok magatoknak, ebben a témában nem álltok le vitatkozni a szerkesztőség egyetlen tagjával sem –, az Így neveld a sárkányodat az eddigi legjobb animációs film.
…Bár ez az állítás hamar megdőlhet, ugyanis holnap megyünk a film második részére, amiről pénteken hozzuk is a kritikáink – rögtön négy darabot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback