Álmomban nem gondoltam volna, hogy pont ebből a vígjátékból készítenek folytatást, nem tartottam sose olyan jónak. Viszont volt humoruk (és merszük) az eredeti 1987-es színészeket is beletenni a filmbe (pl. Johnny Deep vagy Holly Robinson Peete).
Schmidt (Jonah Hill) és Jenko (Channing Tatum) átlagos középiskolás srácok, az egyikük a gyíkok táborát erősíti, míg másikuk a menőkhöz tartozik – na, vajon melyik hova tartozik? A középiskola után mindketten jelentkeznek zsarunak, ám Jenkónak nagyon nehezen megy a matek, ellenben Schmidt remekel benne, cserébe azonban neki meg a fizikai erőnlét okoz problémákat. Ők ketten összefognak, és egymást segítve leteszik a vizsgát és jelvényt kapnak.
Első megbízatásuk során – biciklisrendőrökként, rövidnadrágot hordva – a dolgok balul sülnek el, és a főnök kilátásba helyezi, hogy kirúgja a két jómadarat. De akadhat számukra hely egy különleges megbízatáson. Dickson kapitány (Ice Cube) eligazítja a srácokat: be kell épülniük egy középiskolába, ahol le kell buktatniuk egy újfajta drog terjesztőjét. A srácok persze belemennek a játékba, miközben szürreális szituációkba keverednek, szerelmesek lesznek, és olykor ocsmányságokat is csinálnak.
Nekem aztán lehozhatták volna a csillagos eget is, én bizony nem vállaltam volna olyan munkát, ahol vissza kéne mennem középiskolás diáknak. Tudom, hogy vannak, akik szerint az ott eltöltött négy év életük legjobb korszaka, de nekem nem volt az (és most direkt fogalmaztam ilyen szépen).
Azon kevesek táborát erősítem, akik szerint Jonah Hill jobb pasi, mint Channing Tatum – igen, jól olvastátok –, ugyanis Jonah egy szokatlan, ám igen vicces színész lélegzetelállítóan kék szemekkel, míg Channingnek kizárólag egy arckifejezése van, a semmitmondó. És ez azért is furcsa, mivel tudom, hogy az életben mindketten kedves és vicces emberek.
A film fura, nagyon fura. Egyrészt tele van jobbnál jobb poénokkal és kiszólásokkal, amik még a hollywoodi filmipart is ekézik, ugyanakkor hemzseg a felesleges és gusztustalan, na meg egyáltalán nem vicces “poénoktól”. A görbe tükör, amit a mostanság divatos remake/reboot filmek elé tesz, nagyon ütős és nem mellesleg jogos is, pláne úgy, hogy ez is egy ilyen alkotás. A film legnagyobb erénye, hogy nem veszi komolyan magát – a készítők nem akartak mindenhova robbantást vagy durva lövöldözést zsúfolni, hanem egy adott és fajsúlyosabb pontba sűrítették ezeket a jeleneteket. Hagyták a színészeket játszani, a karaktereket kiteljesedni, ami meg azért volt baj, mert a szereplők jelleme nem bírt el ezzel a feladattal, túlságosan egysíkúak hozzá.
A film vége felé már érződött a minőségbeli javulás, az, hogy az alkotók megtalálták azt a stílust, amiben szabadon és egyedien tudtak mozogni – remélem, ez a folytatásban még jobban kiteljesedik majd. Azt viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy a 21 Jump Streetnek és folytatásának, a 22 Jump Streetnek is ugyanazok az írói – ami nálam hatalmas piros pontot jelent. Viszont végig azt éreztem, hogy túl hamar lett kész a forgatókönyv, hogy egyszerűen csak összecsapták. A filmet mindenképpen érdemes megnézni, és pár évvel később újra elő lehet venni, ugyanis esti szórakozásnak tökéletes.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback