Nem fogok belemenni, hogyan is akadtam rá erre a könyvre – aki egy kicsit is ismer, az tisztában van a Castle-mániámmal. Ugyanakkor viszont be kell ismernem, hogy a három novellát, ami megelőzi ezt a kötetet, nem olvastam – van egy elvem, miszerint nem fizetek olyan könyvért, ami nem létezik „manuális” verzióban, amit nem lehet megtapogatni és megszaglászni; amint ez a három sztori kijön papír-és-tinta formátumban, be fogom őket szerezni –, de ez nem is okozott problémát, hiszen bőven elég volt a sztori megértéséhez annyit tudni, amennyit még anno a pilotban megtudtunk a karakterről. Azok kedvéért, akik nem lennének képben: Derrick Storm, a regény főszereplője Richard Castle kitalált regényíró (hú, de meta) nagysikerű főhőse, akit viszont alkotója megölt, mikor megunta – derül ki a Castle első részéből. Ám a sorozat, és a pazar reklámfogásként Richard Castle neve alatt kiadott könyvek népszerűségére tekintettel a koponyák a Castle mögött úgy döntöttek, hogy felélesztik Derricket.
Akkor térjünk is rá magára a regényre!
Adott egy egykori magánnyomozó, aki újabban a CIA-nek maszekol, aki okos, erős, találékony, és (természetesen) marconán jóképű. Már rengeteg nagyon fontos ügyön dolgozott, néhányszor kicselezte a halált, most pedig újabb lehetősége adódik, hogy megmentse a világot (vagy valami hasonló), ugyanis egy bizonyos csoport éppen azon ügyködik, hogy összehozzon egy szép kis pénzügyi válságot, ami a dollár teljes elértéktelenedéséhez vezetne.
A sztoriban minden megvan ahhoz, hogy működjön: tipikus nagyszájú, pisztollyal hadonászó főhős, egy bona fide rosszfiú, egy másik rosszfiú-szerűség, főnökök, akikkel csak a baj van, néhány szexi nő – nem csak dekorációnak –, és jó pár pisztolypárbaj. Ja, és igen, sportkocsik. Mert nincs az az ilyen kaliberű történet, ami működne sportkocsik nélkül. Nem mintha értenék a sportkocsikhoz.
Maga a sztori jól van megírva – éppen elég bonyolult ahhoz, hogy végig érdekes és meglepő tudjon maradni, viszont érthető annyira, hogy az olvasó nem kavarodik bele (bár nem állítom, hogy az egész pénzügyi zsargont értettem). Voltak nagyon akciódús részek, voltak könnyedebb, vicces részek, és voltak szexi részek – amik azért messze nem voltak annyira fülledtek, mint a legendás 105. oldal. Persze nem hibátlan egy könyv – voltak botladozó mondatok, amikre ráfért volna még egy kis csiszolgatás (azt még itt hozzátenném, hogy az azért érződött a nyelvezeten, hogy ezt a könyvet nem ugyanaz írta, aki a Nikki Heat-könyveket) és volt egy-két humorosnak szánt, de túlerőltetett jelenet. Na, meg persze voltak olyan fordulatok, amiket olyan érzés volt olvasni, mintha hasba vágták volna az embert, bár ennek persze semmi köze a könyv minőségéhez.
Bár azt bevallom, hogy nem bírtam megkedvelni Clara Strike-ot (lábjegyzet: ő az a CIA-ügynök, aki beszervezte Derricket). Igaz, abban sem vagyok biztos, hogy az író szándéka szerint kedvelnem kellett volna-e. Olvasás közben egész végig azt vártam, hogy majd mindjárt kiderül, hogy kettősügynök, vagy valami hasonló, miután a nő, Sophia, akiről a sztori szerint mintázták (nem rakom ki, hogy spoiler, csak azért sem, ezt a részt már az RTL is leadta vagy két hónapja, aki nem látta, magára vessen) a sorozatban ténylegesen elárulta Amerikát, és eljátszotta Castle bizalmát. Ugyanakkor viszont az epizódban Rick azt is kifejtette, hogy bár Clara Sophiából indult ki, végül mégis jobban hasonlított Kate-re. Úgyhogy most a következő a kérdésem felétek: ildomos-e megbíznunk Clara Strike-ban?
Miután egy Castle-műről van szó, a regényben természetesen vannak „easter eggek”, bár nem annyi, mint egy Nikki Heat-könyvben – olvasás közben nem találtam benne egy utalást sem a Castle és Beckett által megoldott ügyekre, de pár Castle-karakter azért feltűnt (például volt egy Kevin Bryanünk, meg egy Roy Montgomerry kapitányunk, aki igaz, ebben az esetben pilóta volt). A pálmát mégis Kate két exe vitte, akiknek erősen parodizált figurái csakis azért kerültek bele a regénybe, hogy egyrészt az olvasó mosolyogjon egyet, másrészt pedig azért, hogy Castle kezdjen valamit a benne lappangó féltékenységgel (Will Sorenson, Kate FBI-os exe, aki még az első évadban vendégszerepelt a sorozatban, a könyvben például egy aszott vénemberként jelenik meg, aki tinédzserekkel csalja a feleségét).
Összességében nagyon tetszett a könyv – akár Castle, akár nem, a sztori működött, és egy nagyon kellemes olvasmányélményt nyújtott. Itthon nem tudom, hogy tervezik-e a kiadást, az USA-ban viszont a múlt hónapban már ki is jött a második kötet, a Raging Storm – ami természetesen fenn van a nyári olvasmánylistámon.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback