Sengoku Basara. A történet, mely felidézi a régmúlt Japán talán legvéresebb időszakát. Az ötlet, melyből egy remek, mai napig futó, és töretlen népszerűséggel operáló játék keletkezett. És az anime, ami majdnem előzött az openingjével. De csak majdnem.
A Capcom fejlesztette és engedte útjára a játékot, a Production I.G vitte vászonra a két évadot számláló sorozatot, melyben a Sengoku kor hősei és rosszarcai csapnak össze, a lehető legmenőbb stílusban. Szóval akció dögivel van, és – szokatlan módon – a történelmi hűséget is szem előtt tartották, nem mindig sikerült, de azért eléggé megfogták a kor lényegét. A korszak beszédstílusa –kivéve Date Masamunenél, aki vígan mixeli az japánt az angollal–, a hatalmi státuszok és a labilis egyensúly vázolása, valamint az egyes személyekről fennmaradt leírások alapján a szereplők is remek karakterisztikát kaptak.
Persze a drámaiság mellett – mivel egy nem éppen napvirágos korszakot dolgoz fel az anime – a humor is szerepet kap. Legyen szó az egymást olykor minden komolyabb ok nélkül gyepáló Takeda Shingenről és Yukimura Sanadáról, vagy személyes kedvencemnek, Maeda Keijinek elmés beszólásairól. És, mint mindig egy humoros jelenetet egy drámai követ – jó felosztás szerint, hogy még inkább játszanak az animések idegeivel. Mégse bírok rá haragudni.
Annyi negatívumot találtam benne, hogy a Sengoku-kort, mondhatni elindító Oda Nogunagát itt eléggé negatív színben mutatják be. Jó, én akkor nem éltem, nem tudom milyen lehetett – de a legtöbb, szintén a kort felfogó animékben és játékokban kevésbé ellenséges és vérszomjas a jelleme. Végül is, ő indította el Japánt az egyesítés felé, amit végül – az animében gyerekként bemutatott – Tokugawa Iesau fejez be, és kezdi meg a Sogunátus időszakát.
Visszakanyarodva a történelem óráról, nagy erőssége még a szériának a sok, és bizony eléggé jól megrajzolt szereplők. A fiúk gyönyörködhetnek a kevés, ám annál fontosabb női, míg a lányok valósággal dőzsölhetnek a hímneműek tengerében, és mégsem lesz hárem anime. Köszönöm, uram!
A Sengoku Basara, bár én itt szinte csak jót mondtam róla, sajna nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését. Én magam csak Oda ábrázolásával nem értek száz százalékig egyet, de más oldalakon egyenesen fércműnek nevezik – ráadásul, sokszor meglehetősen alaptalan vádakkal illetik.Ilyenkor merül fel bennem az a kérdés, hogy az illető látta-e egyáltalán a Sengokut, vagy csak troll módjára lehordja? Utóbbiért lendületből ragadok katanát – de ízlések és elmebajok –, félreteszem indulatom, felhörpintek egy kis szakét és nézem tovább a cseresznyevirágokat.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback