Tudom, hogy nem okos dolog a borítója alapján választani könyvet, de én így tettem, amikor leemeltem A testbérlőket a könyvespolcról. Egyszerre varázslatosan elragadó, ugyanakkor a hideg kiráz a borítón szereplő fémes és tökéletes arctól és felemás szemeitől.
A világ megváltozott. Egy spóraháború után a középkorú emberek gyakorlatilag kihaltak, ám a szüleik, a szépkorúak és a gyerekeik túlélték ezt a nem mindennapi csatát. De mint mindig, most is azokon csattant az ostor, akik nem tudtak kihez segítségért fordulni. Így járt a tizenhat éves Callie és kistestvére Tyler, akik az utcán és elhagyott épületekben kénytelenek élni, mivel szüleik meghaltak, nagyszüleik pedig nincsenek, így gondviselő nélkül begyűjtőhelyekre kéne menniük, de ők inkább elkerülnék az olyan helyeket.
De Callie-nek nincs sok választása, mikor Tyler betegsége egyre jobban legyengíti a fiút, ezért a lány bejelentkezik a Testbankba donornak. Egy chipet ültetnek a fejébe, aminek köszönhetőn egy szépkorú veszi birtokba a testét, annyi időre, ameddig a bérleti szerződés szól. Ám hiába csúszik a bitek közé, Callie felébred a saját testében, ahol viaskodnia kell bérlőjével, Helenával. Azonban ebben a világban sokkal több titok és mocsok lappang, mint azt a két nő valaha is gondolta. Nincs könnyű dolguk, hiszen itt szó szerint igaz, hogy senki sem az, akinek látszik.
Az író egy igen egyedi, vadiúj technikával fűszerezett disztópikus világot teremtette a könyvben. A kütyük bámulatosak: légképernyő, zing, színváltó ruha, háromdimenziós mozgó ruha, autóvezető program. És most álljunk meg egy kicsit a fordító tiszteletére, aki mindezeket frappáns módon ültette át a magyar nyelvbe!
Nem értem, hogy miért is kellet ezt két kötetbe venni, vagyis igaz értem, a nagyobb profit érdekében, de ez annyira zavaró ebben az aprócska történetben. Ráadásul egy ocsmány cliffhangerrel ért véget az első, ami azonban eléggé kiszámítható is volt. És ez az első bajom vele, hogy a remek és trükkös fordulatok ellenére nagyon kiszámítható a történet. Viszont az érzelmi töltéseket jól adja vissza, a szomorúságot vagy éppen az izgalmat. Azt viszont külön ki szeretném emelni, hogy végre nem próbálnak lenyomni hatalmas szerelmes gondolatokat egy tizenhat éves torkán – és persze az olvasó torkán sem.
A párbeszédek erősek, ügyesek és minden lényegi információt elmondanak, ezért a leírások vészesen zavaróak. Azért vészesen, mivel gyakorlatilag elismétel mindent, amit a párbeszédből már megtudtunk, így egy idő után unalmassá és lapossá válik az egész. A főszereplő, Callie pedig egyszerre egy okos lány, aki aztán olyan hihetetlen ostoba lépéseket tesz, hogy az agyam is megállt olvasás közben. Több oldalra is szívesen rányomtam volna a karakteridegen-pecsétet! A többi szereplő elég sablonos és leginkább csak úgy lóg a levegőben, inkább eszközök, mint valós személyek.
A disztópikus világ kellően negatív és a társadalmi rétegek ügyesen vannak ábrázolva, ahogy az elnyomás is, viszont a spóraháborúról vagy arról, hogy ez miképpen is alakult ki gyakorlatilag semmi lényegi információt nem közöl. Amit esetleg mégis elejt, az pedig annyira összeférhetetlen egymással, hogy szerintem ez a világ egy nap után a saját rendszerébe halna bele. Nem lett ez a világ száz százalékig megteremtve, mert finoman szólva is lyukas.
Ez nem egy eget rengető nagy mű, de ez nem is akkora baj. A műfaj kedvelőinek strandoláshoz kiváló, de valószínűleg öt év múlva már senki sem fog emlékezni rá, hacsak nem megfilmesítik, és vagy bődületesen rossz vagy rettentően jó alkotás lesz.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!