Úgy látszik a mélypont csak három részig tartott, a Resistance-ban szinte minden visszatért a normál és kevésbé normál kerékvágásba. A humor, a szereplők jelleme, a zombik és a zombi védők (!) is mind-mind terítékre kerültek.
Igen, zombi védők. Én is csak pislogtam rajta – utána meg szakadtam a röhögéstől, ahogy hőseinket kezdik náspángolni, majd a vezetőjük enyhén borillatú beszédének hatására, Lauren átáll a sötét oldalra, legalábbis már elindult ezen az úton. Ami ötletes húzás, az a srácoknak a Dead Rising féle fegyverfejlesztések. Imádtam azt a kőkemény másfél percet, mert már itt sejtettem, hogy kezd a sorozat – bár poén, hogy a végéig már csak négy epizód van hátra – újra talpra állni. D ez miben is nyilvánul meg?
Az első remek húzás az volt, hogy Shawnát megtanították a számítógépes népszerűsítés fortélyát és a zombi vadászos videók a csúcsot döngetik a Youtube-on. Ez persze nem mindenkinek – főleg a katonaságnak nem – tetszik, de ezt ellensúlyozzák, a zombiapokalipszis idején is vígan az utcákon rohangászó fanok. Úgy érzem, túl sok embernek hiányzik a túlélés a szótárából.
Ha már katonaság: mivel Jefféket támogatja a média, és a zombi védőkön kívül szinte minden ember, így a tábornok egy – szerinte nagyon badass húzással, videóban oltja le őket. Hát, ha megdobnak kővel, dobj vissza videóval! De ezzel rémületet maximum csak egy kisnyúlnál tudna kiváltani, a srácoktól is csak döbbent arcot és cinikus megjegyzéseket sikerült kicsikarnia.
A Resistance újra előhozta belőlem azt a kis fanlányt, akit az előbbi három rész fejbevágott, és elásott két méter mélyre. Minden újra a helyére került és remélem, marad is ez a színvonal – valamint Laurent dobják már ki a fenébe, most már úgyis menni akar, engedjétek ki fiúk!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
