A spanyolok tudnak jó és rossz filmet is csinálni, de hogy a kettőt egyszerre, ráadásul egy filmben, az azért már tényleg művészet. A vég egy igen érdekes drámával kevert sci-fi, ami olyan aprócska költségvetésből készült, hogy hihetetlen, mégis működik a dolog és ezzel tökéletesen bebizonyította azt az elméletemet, hogy nem kell telenyomni csilivili technikával és ufókkal egy fantasztikus művet.
Egy csapat régi jóbarát úgy dönt, hogy a régi emlékeket visszahozván együtt töltenek egy hétvégét egy kis hegyi házban, ahol már fiatalabb korukban is megfordultak. A társaság igen vegyes: van, aki már megházasodott és gyerekei is vannak, van aki éli a playboyok laza mindennapjait, van aki sosem nőtt fel igazán. Két új ismerős is érkezik a csoporthoz, és ők finoman elkezdik feszegetni a régi emlékeket és vicces anekdotákat a kérdéseikkel, hogy aztán ráakadjanak egy eltitkolt szörnyűségre.
Aztán valami szokatlan dolog történik, az ég szikrázóan fényes lesz és valami hihetetlen nagy robaj zengi körbe az egész hegyet. Minden elektromos berendezés leáll: az óra, a telefon és természetesen az autók is. Kissé feszülten – a szokatlan jelenségtől és a veszekedéstől – ugyan, de mindannyian elmennek lefeküdni, hogy aztán majd másnap kitalálják a folytatást. De a reggel nem várt meglepetést hoz, az egyikük ugyanis eltűnt. A csapat tagjai úgy döntenek, hogy elindulnak egy közeli kis házba, hogy megtudják mi is történt, de mivel ott sem találnak választ ezért a hágón át próbálnak eljutni a több napi járóföldre lévő városba. Azonban az út során nem várt események következnek be.
A film hangulata fenomenális, olyan finoman kúszik be az ember bőre alá a félelem és a kíváncsiság keveréke, hogy gyakorlatilag falni lehet a filmet. A karakterek kissé sablonosak, de a reakcióik valódiak és teljesen hihetőek. A srácok kakaskodása vagy a lányok lágysága nagyon ügyesen van összeütköztetve, mint ellenpont. Ugyan nem sikerült teljesen belopnia egyiknek sem magát a szívembe, de mindvégig aggódtam értük és érdekelt a sorsuk.
A tudat, ahogy haladunk a megoldás felé teljesen magával ragadja a nézőt aztán olyan ocsmányan pofára ejti, amit nem vártam volna egy hasonló kaliberű filmtől. A végével egyáltalán nem vagyok kibékülve. Sőt, gyakorlatilag ezzel hazavágták az egész alkotást a készítők. Ugyanis hiába a hatalmas és zseniális ötlet és kivitelezés, ha a történetben nincsen semmilyen magyarázat.
Csalódott vagyok és kissé pipa is, mert olyan jól indult, olyan jól emelte egyre magasabbra és magasabbra a minőségét a film, de ezzel a végkifejlettel egyszerűen elszúrták. Mert pont a végkifejletre maradt az ötlethiány. Pedig mekkorát szólhatott volna!
Sci-fiseknek kötelező darab, a hangulata és a stílusa miatt, de rajtuk kívül nem ajánlom senkinek a filmet. Kár érte, mert a potenciál megvolt benne.
És kérlek, mondjátok, hogy nem csak engem zavart a kakukkos óra megállása?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!