Fehér zaj, feketekőszén, fura emberek. Korai horrorfilmjeim egyike, ami nem mellesleg akkoriban még nagy hatást is tett rám. Mint láthattátok, „kicsit” szeretem a szellemes témákat, nos, ez a Fehér zajjal kezdődött.
Történetünk hőse Jonathan, aki köszöni szépen, teljesen földhözragadt és semmiféle szellemekre, vagy más egyébre nem kíváncsi. Nagyjából így is reagál, amikor beállít hozzá egy ismeretlen pasas, aki azt állítja, hogy az EVP-nek köszönhetően hallotta a feleségét. Az EVP ugyanis egy olyan jelenség, ami az elektromos berendezéseken jelentkezik és a szellemek hallhatóak általa. Jonathan felesége meghalt ugyanis és kapcsolatba próbál lépni a férfival. Eleinte persze a férfi elég szkeptikusan fogadja az EVP-t, de végül győznek felette az érzelmei és szeretne beszélni a feleségével. Útja során megismerkedik egy mozgássérült hölgyeménnyel, aki segíti a terveiben. Azonban a szellemek nem mindig kedvesek és békések. És akik még megjelennek a hangokban, nem éppen jó szándékkal érkeznek.
A film időnként logikailag teljesen ellentmond önmagának, már az elejétől kezdve – komolyan, az a csávó csak úgy besétált, hogy hé, haver, a feleséged üdvözöl. Viszont a hanghatásoknak köszönhetően egy olyan hangulattal kárpótol, hogy ezen legfeljebb utólag gondolkozik el a néző. Egyrészt rettenetesen sérti a fület az a recsegés, ami az EVP jelenséggel jár, másrészt meglehetősen hátborzongató is.
Amit kifejezetten szeretek, hogy nagyon ritkán nézhető egy olyan film, ami a megszokott „átlátszó” típusú szellemekkel dolgozik. Ha belegondoltok, a legtöbb sikeres szellemnek van teste és vidáman fojtogatja, vagdalja az áldozatait. Szóval már ezért is jár az elismerés a filmnek, ugyanis nekik sikerült a hagyományos szellemekkel sikerre vinni a művet.
Túl sok pénzt nem feccöltek a speciális effektekbe. Néhány kivetített árnyék, recsegés, újabb árnyékok, egy kis átlátszó lány. Szóval nagyon tényleg nem erőltették meg magukat, de nem is kellett. Így is hatásosak lettek és erről néhány készítő példát vehetne, ugyanis nem kevés filmet ismerünk zseniális technikával, mégis pocsékul sikerültek. Szóval, kedves alkotók, gondolkodjatok el!
Sok néző panasza legfőképp arra vonatkozott, hogy ők nem hisznek ebben – pont mint Johnny gyerek –, de kérdem én, van olyan horror, amit bárki komolyan elhisz? Még a baltás gyilkos az rendben van, és nem akarok most senki hitébe belegázolni, de ne mondja már nekem azt valaki, hogy az összes horror-tartalmat elhiszi! Ez egyébként rengeteg más műfajra is vonatkozik, nem gondolom, hogy bárki elhiszi, hogy valaki tud lassított felvételben szaltózni például. Ott bezzeg nem reklamálnak. Miért hihetőbb az Átok, mint a Fehér zaj? (ez itt közvélemény-kutatás!)
Bárki bármit mondjon, én kedvelem ezt a filmet. Felnőtt fejjel ugyan kevésbé hatásos már, de szívesen nézem újra nosztalgiázás gyanánt, ha szellemes hangulatba kerülök. Ha valaki kedveli a műfajt, annak szerintem egy kört megér a folytatásával együtt, melyben Nathan Fillion látható főszerepben (sajnos a Serenity nélkül).
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback