Kiveséztük már, hogy milyen, amikor a szuperhősök szomorúak, amikor menők, amikor szaporodnak, amikor tanulnak. Na, de mi a helyzet azzal, amikor betegek? Azzal még emlékeim szerint olyan nagyon nem foglalkoztunk, hát itt volt az ideje.

A Szuperdokik sorozat a Disney csatornán fut, körülbelül ezzel a szinttel is meghatároztam. Két képregényrajongó srác véletlenül betéved a szuperhősöket ellátó kórházba. Persze eddig halvány lila gőzük sem volt róla, hogy hőseik valósak, de belépnek és hirtelen ott tologatják mellettük a kedvenceiket. Eredeti terv szerint ki akarják dobni őket, azonban a fiúk igazi hardcore rajongók, így ők kínálják fel a megoldást egy hős megmentésére. Ennek örömére végül úgy dönt a kórház igazgatója, hogy tulajdonképpen előnyös lenne, ha maradnának, feltéve, hogy senkinek nem beszélnek róla és elérhetőek lesznek, ha szükség van rájuk.

Persze Kaz és Oliver bármit megígérne azért cserébe, hogy a hőseik között lehessenek. Megmentik Tectont, a legnagyobb kedvencüket és találkoznak álmaik nőjével, Skylar Stormmal is. A kórházi élet persze nem mindig móka és kacagás, időnként beüt a krach és vannak olyan sérülések, amiket az ember egyszerűen nem akarna látni.

Egyszerű, szokványos poénokkal, átlagos srácokkal dolgozik a sorozat, csak olyan színvonalon, amit a Disney csatornától megszoktunk. Viszont határozott fejlődésnek érzékelem azt, hogy végre nem rózsaszín dívákkal pakolják tele a műsoraikat, hanem olyan értelmes dolgokkal, mint például szuperhősök, geekek, vérfarkasok, sőt, most lesz egy zombis rajzfilmjük is. Kifejezetten pozitív érzéseket kelt bennem ez a változás.

A szuperhősök a többi szereplőhöz hasonlóan egyszerűek, sablonosak. Valójában bármekkora hősök is, nem ők a főszereplők, így nem is adtak nekik túl sok tartalmat. Csak csinálják, amit kell: megmentik a világot, menő ruhát húznak és nem dumálnak feleslegesen. Az igazgatót különösen kedvelem, mert ugyan egy arrogáns idióta, de haláli szövegei tudnak lenni. Azt mondjuk nem tudom, hogy az idegesítő gyerekét még miért nem dobta bele a pudingos hordóba, annak úgyis örülne a srác.

A két főszereplőt már ismerhetjük korábbi műsorokból (Sok sikert, Charlie, Zsenipalánták) és aki megnézte már őket, az rájöhetett, hogy újabb egyetlen típushoz alkalmazható karakterszínészekkel van dolgunk. Nevezhetnénk akár tehetségtelennek is, de legalább azt az egy típust jól tudják hozni. Bradley Steven-Perry a tipikus felvágós, buta srác bárgyú vigyorral, míg Jake Short a feltörekvő kis mitugrász, aki mindig azt hiszi, hogy van esélye a legjobb csajoknál.

Sok újat nem kaptunk, habár Skylar ruháját imádom, viszont afelől lassan megnyugodhatunk, hogy a gyerekek majd a korosztályuk szintjén egész jó dolgokat fognak nézni. Ez szerintem nem hátrány az eddigiekhez képest – vagy csak én tartom Dórát, a felfedezőt irritálónak és IQ-csökkentőnek?

Egy kört a kisöcsénkkel mindenképpen megér, mind a két fél találhat benne valamit, amit élvezni lehet. És végre valaki gondolkozott azon is, hogy betegek-e a szuperhősök és el is hozták nekünk a választ.

Szerző

Ixi

Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!

Korábbi cikkek

• Film2021-09-12He’s all that
• Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
• Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
• Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk