Oké, ennél a résznél kezdtem azt érezni, hogy az alkotókkal kicsit elszaladt a ló – mindjárt vázolom is, hogy miért, de előbb még elásom Laurent ésJeffet is – átvitt és szószerinti értelemben is.
Aranyos kis jelenettel kezdünk és – itt most hadd ragadjak le egy pillanatra – szerintem Gregg az, aki semmit sem változott a részek alatt. Ugye Mike nőtt a szememben egy picit, Jeff magasugrásban suhan lefelé, de Gregg, ő az első helyen van. Ugyanolyan szeretnivaló és kissé naiv, mint ahogy megismertük. Továbbá építő tényező – kockáknak – hogy a trió egy valódi zombiapokalipszisidelyén leáll ResidentEvil-OperationRacoon Cityt játszani. Piros pont.
Most jöjjön a hidegzuhany: Shawna kezd egyre jobban idegesíteni, azonban kezd is kissé kikupálódni Jeff mellett – hajrá, Rómeó – Lauren pedig, azt fontolgatja, hogy lelép a bandától és ezzel válaszút elé állítja Mike-ot is. Hát, most jött el az a pillanat – ha Mike helyében lennék –, hogy kivágnám a csajt a fenébe. Szerintem vagy sohasem volt, vagy már réges-régen elhagyta a túlélési ösztönét.
Mindent összevetve, a sorozat kezdi nálam azt elérni, hogy nem is a nagy dolgok a fontosak számomra, hanem az eldugott kis poénok, amit tényleg csak a kockák értenek. De ezzel csak a kockákat lehet megfogni. Az előző részben a Romero, most meg a Resident Evil – ez a két dolog többet ért, mint Jeff összes kakaskodása vagy Mike idegbajai.
Viral. Az egyik szemem sír, és hát, a másik sem nevet nagyon! Jólesik a sok kis dolog, ám a kerek egész egyre jobban kiábrándít és elszomorít, de még reménykedek a változásban.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.