A Rec az egyik legfurcsább film, amit valaha láttam. Nem csak azt bírtam benne, hogy nagyon hosszú ideig a szereplőkkel együtt a néző sem tud semmit, de azt is, hogy nem azokat a koncepciókat alkalmazták, ami úton-útfélen szembejön – legalábbis eddig ez volt a tendencia, mostanában megszaporodott ez a típus.

Egy televíziós stáb tűzoltókról forgat egy beszámolót. Elkísérik őket a helyszínekre, történeteket hallgatnak és hasonlók. A bajok akkor kezdődnek, amikor egy idős asszony megmentésére indulnak, az azonban egy csöppet megrágcsálja kettőjüket. Az épületet karantén alá helyezik, a bent ragadtaknak pedig halvány lila gőzük sincs, hogy mi a csoda történik körülöttük. Nem csak a stáb és a tűzoltók maradnak bent, hanem a lakók is. A csapat persze forgat, interjúkat készít, az emberek pedig pánikolnak, mert nem értik, mi történik körülöttük.

Jó ideig nem akarják elárulni, hogy mi a helyzet, mire azonban végre kiderül, addigra már szorultabb a helyzet, mint eddig hitték. Az a szép az egészben, hogy habár a helyzet egyértelmű, mégis valahogy abszurd lenne erre gondolni. Egyszerűen csak ül a néző és azon gondolkozik, hogy mire jó ez az egész.

Kifejezetten bírtam, hogy olyan szereplőket használtak fel, akik még abszurdabbá teszik ezt az egészet. Idős néni, idős bácsi, kisgyerek. Azok, akik a legsebezhetőbbek, akik a legesélyesebben válnak áldozattá, de mégsem használják fel őket a horrorfilmekben, pont azért, mert elesettek. Az ember nem akar velük szembesülni, higgyük csak azt, hogy a legerősebbek majd megvédik őket. Nem! A legerősebbek túlélik.

Kifejezetten szerettem azt a filmben, hogy nem próbált meg hülyeségeket belesűríteni, többnyire nem voltak benne felesleges, és idegesítő kérdéseket. Reális! Pontosan az történt, ami egy ilyen helyzetben történne a való életben. Az emberek pánikba estek, a gyenge, vagy buta, az áldozatul esik és nincs kiút! És pontosan érzékelni lehetett azt a kétségbeesést, ami elfogta a szereplőket. És a túlélők is azok voltak, akiknek tényleg van esélyük a túlélésre. Egyedül a háttértörténetet kellett volna kihagyni a kontextusból, mert az ront némileg az élményen, ráadásul teljesen felesleges volt. A vallási vonulat és a retro tudós-téma nem csak lejárt lemez, de sablonos is, ráadásul nem illik ide. Mintha bevágtak volna egy jelenetet egy másik filmből, aztán folytatnák ugyanonnan, a szereplők meg csak néznek, mint borjú az új kapura, hogy ez hogy került ide.

Az effektek és a minőség persze hagyott némi kívánnivalót maga után, ez nem a legjobb rendezői képességekről árulkodik, de tökéletes filmet már nem is vár az ember. Szerintem még kicsit elégedetlen is lennék, ha egyszer elém raknának egyet, mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Viszont a hangeffekteket remekül eltalálták. Azokat imádtam, a hideg is kirázott tőle. A kamerát is remekül használták fel a feszültség fokozására és az erősebb érzékeltetésre. Nagyon sokat adott az élményhez.

Aki készül egy hasonló támadásra, annak kifejezetten ajánlom a figyelmébe, mert bár sok okos tippet nem ad, reményt a túlélésre viszont igen. Én ezek után kifejezetten pozitívan állok a jövőhöz, mert megnyugodtam, hogy az igazi túlélőösztön a kulcs az egészhez, meg a józan ész. Akiből pedig ez hiányzik, hát, az benézte.

Szerző

Ixi

Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!

Korábbi cikkek

• Film2021-09-12He’s all that
• Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
• Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
• Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk