Ez az évad nagyon felemásra sikeredett. Voltak benne igazán nagy pillanatok, de ugyanakkor ordenáré logikátlanságok elrontották az élményt. Az évadnyitány igen látványosra sikeredett, de a látványon kívül semmi másra nem figyeltek: az egész kusza és hiteltelen, ráadásul pont az ellentéte a sorozat hangulatának.
A második évad végén megérkeztek hozzánk az idegenek, na, nem az eddig megismert fürge, mecha és halfejű kombó, hanem egy teljesen új faj. Az ő ittlétüket pedig a fürge ellenállás segítette elő – nagyon durván bonyolódik a helyzet, de milyen ötletes már! Azóta persze hónapok teltek el és az emberek képesek voltak együttműködni mindkét fajjal, de ezt az együttműködést kemény és durva hullámvölgyek jellemezték. A negatív felhangot pedig az is tovább mélyítette, hogy a Volmok (az új idegenek) nagyon titkolózva építik azt a valamit, nem messze a várostól.
Tom Masonből (Noah Wyle) lett az Új Egyesült Államok elnöke, itt Charlestonban, ez a szerep pedig igen testhezállónak bizonyult. Weaver (Will Patton) természetesen maradt a katonai vezető, és a két férfi barátsága és elszántsága a biztosítéka annak, hogy az emberiség győzhet az idegen megszállókkal szemben. Cochise (Doug Jones) a Volmok helyi vezetője pedig nemcsak megtanulta az emberi nyelvet, hanem igen szoros barátságokat kötött a két vezetővel és több másik emberrel is, de gondolom, senki sem lepődik meg azon, hogy Pope (Colin Cunningham) nem tartozik ezek közé.
A mechák eddig is veszélyes fegyverek voltak az ellenség kezében, de mivel az emberiség nem adta könnyen magát, ezért az idegenek bevetették a mega mechákat, amit kizárólag a fejlettebb fajok leigázására használnak – tisztában vagyok vele, hogy ezt az írók találták ki, de akkor is dagad a mellem a büszkeségtől!
A Volmok viszont nagyon rejtélyesek, gyakorlatilag nem árultak el semmit, ami igazán fontos lett volna, és ahogyan haladunk előre a történetben, rájövünk, hogy az ő házuk táján sincsen minden rendben, és, mint megannyi élőlénynek, nekik is megvan a maguk kis terve.
Viszont, ami igazán problémás – és ezt sajnos túl lassan vették észre – az az áruló jelenléte Charlestonon belül – amitől én eldobtam az agyamat, mert milyen ember képes elárulni az emberiséget ilyen csúnyán? Ugyanakkor adózok az ötletességen és a furfangos terveken, hogy kiugrasszák a nyulat a bokorból. És amikor már azt hittem, ennél nem lesz jobb, akkor nagyon csúnyán pofára ejtettek, ugyanis olyan banális módon derült ki az áruló kiléte, hogy legszívesebben a fürgék elé vetettem volna azt, aki kitalálta!
Az pedig már igazán pofátlanság, hogy egy tízrészes sorozatba két epizód is filler – kérem, szépen ilyet nem teszünk nézőkkel és rajongókkal! Bár a finálé igazán érdekesre sikeredett – és most végre nem is volt cliffhanger –, azért nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert a sorozat kezd átmenni valami misztikus zagyvasággá, ami csakis és kizárólag a Mason família körül forog – és ez nagyon nincs rendjén. Nem csak ők vannak a sorozatban, hanem megannyi érdekes és imádnivaló szereplő is, akikből sokkal többet szeretnék látni.
Még mindig kedvelem az Éghasadást, de ez a harmadik évad alulmúlta a sorozat színvonalát, persze nem látványban, mert az valóban remek, hanem a történetben, ami mellément, de nagyon csúnyán! Remélem, ezeket a hibákat a negyedik évadban orvosolni fogják és visszakapom azt a színvonalat, amit a második évadban annyira élveztem.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback