Figyelem! Spoiler!
Elmeidőutazás. Gandalf nagyon öreg. Picard kapitány még nem annyira. Tyrion bajusszal. JFK mutáns volt. Robotok. Dan hadnagy.
A fenti momentumok maradtak meg a gondolkodó anyagban, amit koponyámban tartok. Nem a memóriám a bűnös, hanem a film semmilyensége. A kritikák dícsérték, érdeklődve vártam, aztán lehuppantam a székbe, utána pedig a csalódottság kemény, józanító, linóleum padlójára.
Helyenként olyan mondatok hagyták el a szereplők száját, hogy szinte láttam a forgatókönyvírók feje felett magasodó producer bácsit, aki átolvasva a szövegkönyvet fejcsóválva csak annyit mondd: „Srácok, csalódtam! Tudtok Ti ennél ostobább dolgot is írni.”
Az írók megfogadták a tanácsot, így a producerek dörzsölhetik a markukat, mint egy Disney-főgonosz. A nézők pedig bepuszilják a finomságot, és a felszínes mélységekkel megfűszerezett falat egyszer sem akad meg a torkukon, mert könnyen csúszik. Ám merem remélni, hogy rajtam kívűl akad más is, akinek megfeküdte a gyomrát.
Mielőtt felmerülne a gyanú, hogy rosszindulatú fröccsögésre vagyok csak képes, gyorsan leszögezném, volt jópár olyan apró/kevésbé apró megmozdulása a filmnek, ami javított rajta. A 70-es évek atmoszférája (olyan utalásokkal, mint a háttérben megjelenő Star Trek sorozat) vagy Logan (Hugh Jackman) laza beszólásai jól működtek. Az erőltetett komolykodás, a hangzatos, semmitmondó passzusok viszont egy fáradt sóhajt sajtoltak csak ki belőlem (helyenként diszkrét „facepalm” kíséretében). Röhejesnek tartom, ha egy Marvel-filmben túlzásba viszik a drámát. Pontosabban a drámázást.
A színészek hullámzó teljesítményt nyújtottak. Páran a legjobb formájukat hozták, már amennyire a lehetőségek engedték, de akadt olyan is, aki úgy játszott, mintha egy hétvégére leugrott volna a stábhoz, és gyorsan beállították a kamera elé. Quicksilver (Evan Peters) kellemes csalódásként suhant az elmémbe. Mystique (Jennifer Lawrence) megmozdulásainál a karfát karmoltam, de szép, kék mellei biztos rengeteg nézőt csalogatnak be a filmre. Kék. Mellek. Mindenhol. Hurrá!
Azon ritka élőlényeknek, akik nem igazán kedvelik Jennifer Lawrence-t, és a körülötte lévő hype-felhőt, meg kell elégedniük Hugh Jackman idősödő, de kidolgozott felsőtestével, vagy a Dan hadnagy imitátor James McAvoyjal. Peter Dinklange-ről se feledkezzünk meg, habár a szinkronos változatban zavart, hogy nem Tyrion (Game of Thrones) magyarhangját (Láng Balázs) kapta.
Végeredményként egy közepes, helyenként szórakoztató, ám rengeteg ostobasággal és rosszul működő dinamikával telített filmet kaptunk. A pénzemet azért nem kérem vissza a 20th Century Foxtól, mert két imádnivaló geek-barátnőm társaságában ültem be a moziba, és élvezettel hallgattam a hozzászólásaikat.
Zárásként pedig következzen a film rövid összefoglalása:
„-Eric.
-Charles.
-Barátok voltunk.
-Sakkozzunk.
-Elárultál.
-Régen ittam whiskey-t.
-Ígérd meg, hogy nem ölsz embereket.
-Finom a whiskey.
-Sakkozzunk.”
Szerző

-
Korábbi szerkesztő
Tarantino rendezte Disney-hercegnő, egyszer tizenkilenc napig bolyongtam a sivatagban, és egyetlen táplálékom egy magam ejtette tigris húsa volt.
Trackback/Pingback