Még mindig nem tudom eldönteni, hogy mi is fogott meg igazán a sorozatban. Talán a történet, vagy a megannyi sci-fis színész, esetleg a magyar cím, vagy a tény, hogy újra hallhatom Alföldi Robi hangját? Az igazságra lehet, sosem fogok rájönni, de ez nem is baj, mert így is hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, ami azért is furcsa, mert, a Helixszel ellentétben, nem olyan gyorsan repült fel a kedvenceim közé.
Az első évad fináléja egy nagyon csúnya, és egyben totál idióta jelenetsorral ért véget: Tom Masont (Noah Wyle) elvitték az ufók. Így van, megfenyegették a gyerekeivel – a blöfföt persze mindenki kiszimatolta, és ő ezért elment velük. És hiába volt piszok gyanús a dolog, a karakter mégis pontosan úgy viselkedett, ahogyan azt elvárnám tőle. Képes volt mindent feláldozni a fiaiért, és ez az a motívum, ami számomra hitelessé tette a szereplőt. Igen, én is érzem benne az ellentmondást, de hát mit is tehetnék?
Hónapok teltek el Tom eltűnése óta, de a 2nd Mass élete nem állt meg. Jelenleg gerillaharcot vívnak az idegen megszállók ellen, ami az okos, és stratégiailag pontosan kivitelezett tervnek köszönhetően igen hatékony. A Vandálok (angolul: Beserkers – ember legyen a talpán, akinek nem törik bele a nyelve), csapdába csalják a mechákat és a fürgéket, ahol aztán halomra lövik őket, még mielőtt egy drón jönne és őket lőné le.
A Vandálok a kedvenceim, akikre Pope (Colin Cunningham) vezetésével, a nevükhöz hűen, rá lehet bízni minden „piszkos” munkát, és a hab a tortán, hogy ők ezt nagyon is élvezik! Crazy Lee (Luciana Carro – aki amúgy a Helixben főszereplő) imádnivalóan csípős nőszemély, és Tector (Ryan Robbins – ő pedig a Sanctuaryban és a Csillagkapuban is megfordult) azzal a flegma és pimasz vigyorával lövi a fürgéket – szóval mindketten elég gyorsan belopták magukat a szívembe. Ami viszont problémás, ugyanis ebben a sorozatban nem a főszereplőket kell félteni (ezt a harmadik évad végére megtanultam), hanem a mellékszereplőket, ugyanis ők hullanak, mint a legyek, és az összes sorozatbeli karaktert elég ügyesen összerakták, ezért egyértelmű, hogy mindegyiküket megsiratom.
Tom visszatérése igazi reménysugárt jelentett a 2nd Mass életében. Weaver (Will Patton) is iszonyatosan boldog, hogy visszakapta jobbkezét és egyben azt az embert, aki képes vele őszintén és kertelés nélkül vitázni. Csakhogy ennek a visszatérésnek nem mindenki örül: Pope rosszat sejt, és úgy véli, hogy Tom idegen befolyás alatt állhat – ami lássuk be, igen jogos feltételezés –, ezért a kezébe veszi az irányítás. És, mint lenni szokott, Pope büntetése nem marad el, bár közel sem azt kapja, amire számított.
Azonban az eddig bevett katonai taktika lassan idejétmúlttá válik, és mikor az idegenek özönlenének, a 2nd Mass úgy dönt, hogy továbbáll egy város felé, ahol állítólag egy virágzó emberi közösség él biztonságban és nyugalomban. De a város nem pont olyan, mint azt várták, és az idegenek is sokkal sokoldalúbbak, mint azt valójában az emberek sejtették. Közben új fajokkal találkoznak, harcolnak, veszteségeket szenvednek, és olyan ajándékot kapnak, amire soha nem számítottak volna – és teszem hozzá, én sem. Az évadfinálé fantasztikusra sikeredett, bár megint cliffhanger – amit, mint az köztudott, nagyon utálok – de cserébe olyan harmadik évadot ígér, ami képes lehet űberelni a másodikat.
Olyan jó végre egy igazi , rendes sci-fit nézni, űrlényekkel, űrhajókkal meg csatákkal. Én is tisztában vagyok vele, hogy a tudományos fantasztikum nem csak ezt jelenti, de az Éghasadásban nagyon eltalálták azt a finom egyensúlyt, hogy nekem, hardcore sci-fisnek is bejöjjön, meg azoknak is, akik messzebb állnak ettől a világtól.
A karakterek megalkotása külön piros pontot érdemel, mert mindegyikük igen összetettre és érdekesre sikeredett. Sőt, elég sokuknak adtak időt arra, hogy rendesen kibontakozzanak. Talán Maggie (Sarah Carter) karakterizációja nem tetszik egyedül, mert nála kissé eltúlozták a dolgot, ugyanis minden drámaiságot bele akartak gyömöszölni egy személybe, ami fölösleges, hiszen kevesebb is bőven elég lett volna, hogy kedveljük ezt a kemény csajt.
Szóval, sorozatra fel, tessék nézni a Falling Skiest, mert júniusban érkezik a negyedik évad! Addig pedig utol kell érni a sorozatot, hogy a hetenként érkező epizódkritikát olvasni tudjátok!
Tick… Tick… Boom!!!
U.i: Piros pont jár annak, aki kiszúr egy másik színészt is a Helixből, tippeket az Facebook profilunkra várok!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback