Ha jól emlékszem, a tavalyi év során futottam össze a Dying Light demójával, és már akkor elvarázsolt. Velem alapvetően madarat lehet fogatni a zombis játékokkal, és ha ezt még megspékelik Parkourral, garantált az első sorban állás a boltoknál. Majd, ha a Techland lesz olyan kedves, és kidobja a piacra, amit jelenleg 2015-re datálnak. És még kérdik, hogy miért mászok a falra?
Én nem vagyok a demók híve, mert vagy dobják fel az egész játékot, vagy csak szellőztessék meg, úgy, mint a Capcom a Resident Evil 7-et. Igen, lesz belőle hetedik széria, de most még maradjunk a Dying Lightnál.A kőkemény tizenöt perces kis játékidőből kiderül, hogy újabb zombiapokalipszis csapta meg a földet. Egy város nyomornegyedében rohangászunk Antoinenal, akinek már csak a hangja és vele együtt az akcentusa is nagyon szimpatikussá teszi a hőst, az meg már hab a tortán, amikor több emeletes épületeken ugrál le-föl, póznákon mászik, és válogatott csapdákkal teszi hűvösre a túlontúl aktív holtakat.
Igen, ezek alapján simán a Dead Island kistestvérének lehetne gondolni – ami logikus lenne, az azonos fejlesztő révén –de, ha ilyet mondhatok, a Dying Light túltesz híres elődjén. A grafikában is tapasztalható némi fejlődés, finomodás. Ám az első helyet a The Last of Usszal karöltve, a hangulata miatt érdemli ki. A nappali játékmenet nem hoz sok újat a házakon mászkálás és a csapda használatot leszámítva.Viszont az éjszakai meló, az nagyon üt: alig látsz valamit és rohannod kell, mint állat, mert a zombik este isznak doppingot és ilyen szuper zombikká fejlődnek. Na, nem kell World War Z filmszerűs kreálmányára gondolni, nem olyan nyomik lesznek, hanem az érzékeik kiélesednek és valamivel erősebbek, gyorsabbak, továbbá ilyenkor bújnak elő a nagyágyúk, akik simán kockacukrot hajtogatnak hősünkből, ha nem figyelünk oda.
Persze az élőholtak mellett a többi túlélővel, aki nem a mi csapatunkhoz tartozik is könnyen vitába keveredetünk, de ők – ellentétben sok ilyen játékkal – a kisebbik veszélyt jelentik. Kupán vágom és ottmarad. Hát, én a demóban nem futottam össze lőfegyverrel, így kizárásos alapon közelharci eszközökkel kell irtanunk az ellent. Én inkább puskás vagyok harc szempontjából, de itt nem zavart, hogyha premier plánban, kézzel kellett egy zombifejet lecsavarnom.
Nos, a Dying Lightot méltán várja a játékvilág imára csapott kezekkel, és, már most megjósolom, hogy 2015-ben rendesen hízni fog a Techland bankszámlája. A hangulat remek, történet – még az a kevés is, ami kiderült – nem mutat sok újat, de az elvártat hozza. De messze van még 2015!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback