És el is érkeztünk az első évadzáró részhez. Igen, gondolom most mindenki csak pislog, de bizony, a Bite me első évada csak öt epizódból áll – mintha amúgy sem lenne eléggé rövid. Mindegy, a továbbiakban már majd a második pofonpárbaj részeit fogom boncolgatni, most azonban jöjjön a lehető legblődebb, legidiótább, legjobb zombiapokalipszises hangulatú rész.
Nos, Lauren, miután magához tér az ájulásból kap egy instant zombi gyorstalpalót és néhány tömeggyilkos arckifejezést a fiúk részéről – és tőlem is – amikor megemlíti az Alkonyatot. Utána újból fellángol a vita Mike és Jeff között, ami elmegy egy olyan sértésig, hogy azt férfi csak hatalmas tűrőképességgel tudja elviselni.Utána megjön Shawna és párja, akik az elfajzott házibuliról menekülnek be – magukkal csalogatva zombik hadát, akikkel szemben a ház (majdnem) minden lakója felveszi a kesztyűt, katanát, baseballütőt és miegyebet. Ám menekülni kényszerülnek a garázsba és onnan egy olyan macsós megmozdulással törnek ki, hogy a Feláldozhatókba nem volt ilyen.
De azért sajnos hibák – az írók inkább poénnak szánták, de nekem nem úgy jött le – itt is vannak. Nem azért, de ki az kattant csaj, aki egy zombi inváziós harc kellős közepén kap rögtönzött tűzet és áll le vadul smárolni a párjával. És ezt kétszer is elsütötték. Köszönöm.
A Night Makes a Stain megfelelő lezárása az első és egyben előkészítője a második évadnak. Lehet, hogy nem tökéletes, de annyira szórakoztató egyszersmind tanulságos és fricskás, hogy nem lehet nem szeretni. A hangulat még mindig üt, a szereplők remekül hozzák a formájukat és ez az egész élmény azt rögzíti benned, hogy ülve maradsz és nekiesel a második évadnak, mert tudni akarod a csapat sorsát.
Csak gratulálni tudok.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback