A múlt heti epizód végre kedvet csinált nekem a sorozathoz. Na, nem mintha az eddig felsorolt hibákat el tudnám nézni a készítőknek, de most legalább nem vágtam pofákat, mikor lenyomtam a play gombot.
Ma van az Egyesítés Napja, amikor is a tizenkét magára maradt űrállomás úgy döntött, hogy jobb átvészelni az emberiség pusztulását együtt, mint külön. A Földön a srácok ezt a frissen elkészült alkohollal ünneplik (köszi, Monty!), míg a Bárkán egy formálisabb ünnepséggel, Jaha beszédével és egy csapat gyerek előadásával – az mondjuk tényleg durva, hogy száz év múlva is ilyen ünnepségekre kell járnia az embereknek. Én sosem kedveltem ezeket. Aztán robbant a bomba, és most nem átvitt értelemben, hanem tényleg felrobbant valami – végre valami izgalom!
Közben a buli tovább tart a Földön – semmit sem tudnak a Bárkán történt merényletről és tervekről –, és röhejes módon Bellamy van jó hatással Clarke-ra – végre volt pár kedves pillanata a lánynak, ami még nekem is tetszett. Azonban Finnt nem tudom megérteni – mióta is lett ez a srác pacifista? Mert ha jól emlékszem, nem igazán volt az még pár epizóddal ezelőtt. Ha létezne olyan gomb, amin az áll, hogy „karakteridegen”, akkor bizony most nyomnám ezerrel. Még Octavia kissé naiv, romantikus és egyben stockholm-szindrómás viselkedését a földlakóhoz megértem, de Finnét nem.
Finn és Lincoln (igen, a földlakónak ez a neve) találkozót készítenek elő a két vezetőnek, vagyis a földlakók fejese találkozik Clarke-kal – de hogy miért pont a lányt tekintik annak, azt nem igazán vágom, mert „érdemei” alapján nem illetné meg, csak hát itt ő a főszereplő. Viszont annyi esze azért csak van, hogy szóljon Bellamynak, aki titokban követi az eseményeket, természetesen felfegyverkezve. De a béketárgyalás nem éppen úgy halad, mint ahogy azt várnák.
Végre valahára a szereplők is többet mutattak meg magukból, és ezáltal valódibbak lettek a szememben. Különösen Jasper – persze őt már eddig is kedveltem –, akinek a kémiáról Ravennek lenyomott szövege tényleg jóra sikeredett. Bellamy is kiemelkedőt nyújtott most, ő is kezd több lenni, mint egy önző bunkó, és még Clarke is tett pár okos dolgot – de attól még mindig őt utálom a legjobban, mert a karakter lapos, a színésznő pedig pontosan ugyanolyan arckifejezéssel csinál mindent.
Ez végre tényleg egy izgalmas résznek bizonyult, tele drámával és eseménnyel és egy olyan utolsó jelenettel, amitől még nekem is leesett az állam (de azért haragszom, hogy ilyenekre nyolc epizódot kellett várni). Nem mondom, hogy egyetértek a második évad berendelésével, de már legalább látom a fényt az alagút végén. És, kedves Finn, ha szexelni tudtál frissen vart sebbel, akkor ne nyafogj a hosszabb erdei sétákon sem!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback