Nem felejtettem ám el, hogy az olvasók körében támadt egy kis riadalom a múltkor, amikor a kihívás első részében nem szerepelt a Resident Evil. Nos, most megnyugodhattok, mert itt van, megérkezett.
Talán már magatok is rájöttetek, hogy engem igen nehéz megfogni a zombikkal. Egy esetleges zombi-támadásra felkészültem, de nem könnyű lekötni a figyelmemet azzal, hogy egy rakás bomló hulla sétálgat bambán és hamm. Egyszerűen nem nekem találták ki ezt a műfajt. Így hát igen nagy erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy engem érdekeljen az ilyesmi és ezeket az erőfeszítéseket a Resident Evilben megtették. Teljes siker.
Az Umbrella Corporationnél létrehoznak egy vírust, ami azonban elszabadul, mindenkit megfertőz, s óvintézkedés gyanánt a rendszer kinyír mindenkit, ők viszont nem hajlandóak békében nyugodni. Ekkor kerül a képbe Alice (Milla Jovovich), aki a Kaptár bejáratánál álló villában ébred, csak épp semmire nem emlékszik, majd megérkeznek a kommandósok, akik szépen be is mutatkoznak, mintha csak teadélutánra indulnának, majd behatolnak a laborba, ahol várják őket a zombik – persze ők ezt nem tudják. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az egyetlen, amit én ebben a filmben kritizálni tudok, hogy valaki amnéziásan csak így elmegy zombit ölni. Ez milyen logika?
Odalent megpróbálják elérni a Vörös királynőt – egy mesterséges intelligencia, ami felügyeli a Kaptárt –, hogy kikapcsolják. Míg hőseink odalent kalandoznak, Alce-nek elkezdenek visszatérni az emlékei lassan, de biztosan, s ennek köszönhetően beugrik neki, hogy a laborban van antivírus, amit nem találnak a helyén. Valaki lenyúlta. Ezek után megindul a hajsza, hogy megszerezzék és beadják annak, akinek szüksége van rá.
Izgis sztori és remek látványelemek. Sokan szeretik szidni, de én nem azt a tábort erősítem. Hanama írt nemrégiben egy cikket a témával kapcsolatban. Be kell valljam, én nem ástam bele magam a játékokba, viszont abban egyetértek vele, hogy a filmek legyártásánál tudni kellett volna, hogy hol a határ. Voltak, akik már az elején elégedetlenkedtek, de akik nem így voltak ezzel, azoknak a legtöbbje a filmsorozat végére jutott el oda, hogy ossza ezt a véleményt. A kevesebb néha több.
Amivel engem leginkább megfogott, az a látványvilág. Szerintem gyönyörű munka lett, bár azt hiszem, jelen helyzetben nem pont ez lenne a legmegfelelőbb kifejezés rá. De az tény, hogy élmény volt nézni. A zombik és szörnyek hitelesek, ijesztőek és lenyűgözőek, mind a maszkosok, mind a grafikusok keze által. Persze én mindig elakadok az ilyeneken, mert minden vágyam az, hogy egyszer én is hasonló munkát adhassak ki a kezemből. Ez a siker azonban még várat magára. Lényeg a lényeg: jólesett a szememnek.
Milla Jovovichot én sohasem tartottam a világ legjobb színésznőjének, de helyét érzem A kaptárban, mert arra képes volt, amire itt szükség volt és nem elhanyagolható tény, hogy nem csúnya nőről beszélünk. Na, meg persze milyen hülyén nézett volna ki Angelina Jolie a Tomb Raider után a zombik között. Vagy ezt csak én gondolom így?
Néha nem tudom, hová tegyem ezt a filmet a sok különböző vélemény között, de annyi biztos, hogy én megszerettem. Ismét sikerült egy olyan rémálomközeget elém rakni, amilyet én elképzelek és ez jó. Kellemes kis borzongás, izgulás a szereplőkért és egyebek. És most megyek, lefejezem azt az izét a fürdőszobában.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback