Igen, végre egy könnyedebb epizód – na, nem mintha filler lenne, csak éppen nem dobáltak úgy jelenetről-jelenetre, mint az előző epizódban. Persze itt is volt csata, vér, halál, meg a szokásos Trónok harcás „felhozatal”, de hagytak időt arra is, hogy megemésszem a dolgot.
Yara Greyjoy az egyetlen a Greyjoy házból, akinek van töke – igen, tudom, hogy elcsépelt poén, de én akkor is imádom. A Vas szülötteként viselkedve megtámadja a várat, ahol Theon és Ramsay éppen tartózkodik, ugyanis feltett szándéka, hogy visszaszerzi testvérét. Csakhogy nem várt nehézséggel találja szembe magát, és még Ramsayjel is sikerül összefutnia (említettem már, hogy milyen helyes Iwan Rheon – a Ramseyt alakító színész – mert ha nem, akkor ezúton pótolom).
Baratheon – akinek valóban a Szarvas vére folyik az ereiben – olyan, mint mindig, egy duzzogó kisgyerek, aki hisztizik, ha nem kapja meg a játékát. Ha nincs Ser Davos, akkor biztosan csúnyább dolgok is történtek volna ott a Vasbankban.
A Sárkányok Anyja, a Láncok Leverője királynői teendői közepén tart: egy piramis belsejében üldögél és fogadja az alattvalóit. A sárkányok megdézsmáltak néhány kecskét – sóhaj, de gyorsan nőnek –, Dany pedig kárpótolja a pásztort, de a feketeleves ezután jön, mikor egy férfi olyan kérdéssel fordul hozzá, amire talán nincsen jó válasz. Még jó páran várakoznak, hogy beszélhessenek a királynővel, és ha őt kezdené el bárki sajnálni, akkor felhívnám a figyelmet a három személyre, akik állva tűrik végig ezt a hosszú és egyben kimerítő napot.
A Pók újfent szövi a hálóját – már hiányoltam a sorozatból, régebben annyit szerepelt, de most margóra szorult. Oberynnel volt egy igen érdekes és furcsa beszélgetésük, ami nekem nagyon tetszett, és sikerült még jobban megkedvelnem a két karaktert – alig várom már, hogy ezek ketten mit fognak alkotni a közeljövőben, vagyis remélem fognak, mert az nagyon ütős lenne.
A világ legunalmasabb tárgyalását kísérhettük most figyelemmel. Tommen lemondott az ítélkezésről és átadta helyét a három döntőbírának: Tywin, Oberyn és Lord Tyrell kapták meg a jogot, hogy elítélhessék Tyriont – aki maga is majdnem bealudt a tanúvallomások közben és persze pofákat is vágott, amiknek én külön örültem. Talán csak Jaime és Oberyn figyeltek rendesen: Jaime feszülten, minden elhangzott szó mögött a burkolt igazságot, míg Oberyn hozta a flegma stílusát, de pont a jó kérdéseket tette fel – kötve hiszem, hogy ezt véletlenül tette volna.
Szeretem, mikor a Trónok harca alkotói a néző józan eszére támaszkodnak, nem pedig beletolnak mindent a képébe. Igen, adjatok feladványokat és rejtélyeket és persze elegendő időt hozzá, hogy elmélázhassak rajta!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
