Bevallom nektek őszintén, ez még nekem is új terep, úgyhogy az abszolút kezdő szemével tudok most írni csak. A Smite egy nemrégiben megjelent MOBA játék, melynek lényege, hogy csapatba állva jól elkalapáljuk a másik csapatot. Persze ennyivel nem fedtem le az egész típust, hiszen legtöbbször nem csak egymásra kell vadászni, hanem az ellenfél épületeire, cuccaira, esetleg az ebédjére. Szóval igazából ugyanezt itthon is csináljuk a tesóinkkal.
Engem eddig valahogy nem fogtak meg ezek a játékok, főleg azért nem, mert a Smite nagy testvérei a LoL és a DOTA egy kicsit más nézettel dolgozik, ott ugyanis felülről látjuk ezt az egészet és az én belső nézethez szokott szemeim ezzel nem tudnak megbarátkozni. Az új játéknál fordult a kocka, mert végre belülről látjuk az eseményeket. A felülnézetnek is persze megvan a maga előnye, de ettől még én nem fogok vele megbarátkozni.
A Smite-ban amellett, hogy végre közelről nézhetjük, hogy hogy puffogtatunk, nem ám sima, egyszerű hősökkel közlekedünk, hanem számos kultúra isteneivel és mitikus lényeivel. A görög Aphroditétól a hindu Kaliig mindenkit megtalálhatunk és persze folyamatosan jönnek az újabb és újabb személyek. Én leginkább a görög Scyllát zártam a szívembe eddig. Nem egy Hercules mondjuk, de én jobban szeretek a távolból püfölni és szorult helyzetben az egyik kis kígyó segítségével átteleportálhatok máshova. Meg hát az sem egy utolsó szempont, hogy testhezálló nekem egy olyan karakter, ami cukin mosolyogva áll, aztán hirtelen gonosz vigyorral kibújik a szoknyája alól négy hatalmas kígyó és fejbe vág. Találkozhatunk még lenyalt hajú Thorral, démoni külsejű Ízisszel és kedd óta a leginkább zombira hajazó Ozirisszel is.
Persze mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót ugyanúgy, mint máshol és aki szereti az olvasnivalót, az kap egy kisregényt a játékban a karakterekről. Ez mondjuk szerintem enyhén szólva is felesleges, de hát az ő dolguk, én csak egy mezei játékos vagyok.
A karakterek szintjét a worship húzza fel, ha már istenekről van szó, melyet meccsenként kapunk (nem túl sokat), attól függően, hogy nyertünk, vagy veszítettünk, és ha elég pénzt gyűjtünk a játékban, akkor meg is vásárolhatjuk őket, hiszen hétről hétre változik, hogy melyikük használható szabadon. Néhányukért ugyan valós pénzt kell fizetni és igyekszik a játékos orra alá dörgölni, hogy mennyire jó itt elverni a pénzét, de nagyjából kijelenthető, hogy ingyen is lehet vele haladni. Azt az egy-két hetet bőven megéri a gyűjtögetés.
Aki most kezdi a műfajt, mint én, annak szerintem tökéletes, hamar bele lehet rázódni, de arra fel kell készülni, hogy időrablóként üti a The Sims szintjét. Fél óránál hamarabb nem valószínű, hogy az ember feláll egy meccsből, de a legtöbb esetben nem is akar. A készítők emellett aranyosak voltak és minden istenhez odaírták, hogy mennyire nehéz vele bánni, úgyhogy nem kell látatlanban tapogatózni senkinek.
Én úgy érzem, hogy bárki adhat neki egy esélyt, mivel engem meggyőzött, pedig nem volt könnyű. A grafika szép, a játék jó. A játékosok itt se azt csinálják, amit kéne, de ezt már megszoktuk mindenhol. It’s time to win!
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
Trackback/Pingback